Megérkezés után...

Durván két héttel megérkezésünk után sikerült addig eljutnom, hogy elindítom az oldalt. A cél ismét a Bécsi tapasztalatokból kiindulva, hogy az élmények egy része még frissen leírva megmarad, más részüket úgyse emlékszem pár nappal később már. Szintén problémás lenne, és biztos unalmas, ha mindenkinek - aki nem is kíváncsi rá - oldalnyi levelekben küldeném el, hogy mi történt velem. Így csak azok nézik meg, akiket érdekel. Ráadásul nincs annyi idő idekint, hogy mindenkinek ugyanazt leírjam egyenként emailben, személyre szólóan.

Ami változás lesz az előző bloghoz képest (és akkor most itt a reklám helye: radnaibalazs.blogspot.com), hogy nem írok minden nap. Ennek oka az idő szűkössége és a lustaságom. Kb ahogy történik valami velünk egyből leírom.

Kaptam némi kritikát a múltkor, hogy ismeretlen emberkék bukkannak fel a történetekben, és ettől nem túl érthető. No akkor lássuk először a dublini magyarokat, akiknek a nevével sűrűn fogtok találkozni a blogban:
- Carlos (Kalán Róbert) és Ági (Törös Ágnes), illetve Tomi (Tóth Tamás) és Panni (Kovács Anna) kinti segítőink, debreceni közgázon végeztek, Anett barátai. Nórinak és Andinak Tomi segített munkát találni. Mind a négyüknek sokat köszönhetünk.
- Szedlák Balázs, Peti és Andi ismerte meg a repülőn idefelé, Petinek meg nekem ő szerezte a munkát
- Béci (Törös Béla), Ági testvére
- Rácz Enikő, és Tóth Emese Petinek és nekem voltak gimis osztálytársaink
- Gergő (Kozma Gergely), volt Tőzsér utcai szomszédunk
- és persze mi négyen, csak a teljesség kedvéért Peti és Andi, Nóri és Balázs.