Képek London 2

Sir Francis Drake fregattja


HMS Belfast



A virágok is elhervadtanak ebben a hidegben

a Szent Pál katedrális előtt

Balázs kedves kirándulótársainkkal, Pannival és Tomival

Panni és Nóri a parkban

a Hyde Parkban

alattam a Temze, mögöttem a Big Ben, és a London Eye

Nagy Bendzsivel

Ezeket a képeket az első kettő kivételével Nóri válogatta, úgyhogy ez most kifejezetten az anyukáknak-apukáknak, rólunk. Ja, a dán képekből is tervezünk még egy válogatást, csak ott még nehezebb szűkíteni a felrakható képeket, azért 40 kép felrakását túlzottnak tartom. Ugyanis első körben ennyit tartott Nóri érdemlegesnek.

London

Sziasztok!

Itt az ideje az ujabb elmenybeszamolonak. Nemreg voltunk London-ban Pannival es Tomival. Jo dolgunk volt, mert ok mindent megszerveztek, nekunk csak csatlakozni kellett :P A Ryanair-rel mentünk, Tomi kifogott valami nagyon olcso jaratot. A szallas meg ingyen volt, mert egy regi kozgazos srac, aki Panniek evfolyamtarsa volt, ott lakik a baratnojevel. -Szombaton hajnalban indultunk, sajnos nem volt meg busz, ezert muszaj volt taxizni a repterig. Na mindegy, gondoltuk ha mar ugyis ilyen kevesbe faj ez a kirandulas, ez meg belefer. A repteren nem volt semmi gond, szepen meg is erkeztunk idoben London-ba. Feludules volt az ir akcentushoz szokott fulunknek a szep tiszta brit angolt hallani. Ha valaki az itteni ireken edzodik, akkor csak konnyebb dolga lehet Angliaban. A Gatwick-i repteren atszalltunk egy Easybus-ra, amivel bejutottunk a belvarosba. Sajnos masfel ora kesessel, mert valamelyik foutcan tuz utott ki, ahol a busz jart, igy kis kerulouton jutottunk a celallomasra. Gyors tanacskozas utan eldontottuk a menetiranyt, es nyakunkba vettuk a varost. Eloszoris a Hyde Park-ot neztuk meg. Bevallom, en kicsit surubb parkra szamitottam, ami a fak szamat illeti. Par magyar szot mar ott is hallottunk, es lattunk egy nagyon kerge mokust, amelyik a galambokat riogatta. Biztos valaki megetette egy kis fuves sutivel :)
A park egyik sarkaban van a Speakers’ Corner, ahol vasarnaponkent beszedeket tartanak. Aznap semmi nem volt ott, igy mentunk is tovabb a St. James Parkba. Az odavezeto uton lattunk lovasokat is, es a gyalogosatkelo helynel nemcsak a gyalogosok nyomhatjak meg a varakozasi gombot, hanem a lovasok is.






A St. James Parkban volt egy erdekes emlekmu, ami Anglia osszes regi gyarmatat abrazolta, mindegyik egy keresztet formalt, mintha gyaszolnak a regi birodalmat. Ebben a parkban lattunk egy kek csoru kacsat is:) , valoszinu a nagyvarosi szmog aldozata lett. Aztan jott a Buckingham palota, ahol temerdek turista hompolygott. A gardistak kaszarnyajanal lattunk egyenruhas oroket is, es az epulet is volt annyira szep, mint maga a palota. Nemsokara kilyukadtunk a Big Ben-nel es a Parlament epuletenel, es a tervek szerint bementunk volna a Westminster Apatsagba, de sajnos zarva volt. Az ido is igazi angolos volt, szepen esett az eso. Atkeltunk a Temze folyon, aztan a London Eye-nal mar elegge atfagytunk ahhoz, hogy Tomit leszavazva beultunk egy indiai kajaldaba J Jo sokat ettunk, amennyi csak belenk fert 6,9 fontert. Jo lett volna felulni a London Eye-ra is, de mivel mar jol elszaladt az ido, inkabb tovabbhaladtunk. Meg eppen par perccel a zaras elott odaertunk a National Gallery-be, ahol kutyafuttaban megneztunk par Michelangelo es Leonardo kepet, ugyanis a belepes ingyenes volt J A Covent Garden-rol meg nem hallottunk azelott, de azt hiszem, kar lett volna kihagyni. Egy regi piacterhez hasonlitanam, ahol a mindenfele arun kivul kulonbozo mutatvanyosok szorakoztattak a nepet. Nagyon tetszett a Charlie Chaplin kinezetu pasas, aki a kozonsegbol valogatott be bator jelenkezoket a mutatvanyaihoz. Mindezek utan teljesen elfaradtunk, felultunk a metrora, a Piccadily Line vegere kellett mennunk. Az allomason mar vart minket Peti, a hazigazda, aki kocsival vitt el minket hozzajuk. A „lakas” eleg erdekes volt, egyedi, az biztos. Az epulet a British Telecom tulajdonaban levo raktarepulet es irodak egyuttese.


Nóri írta az eddigieket, és mostanra elfáradt, úgyhogy kiegészítem és folytatom. Na, es ezt adtak ki olyanoknak, akik elég merészek bevállalni egy eléggé leépült, kívülről hangár és ház ütvözetű, üres épületet. Az „albérlet” rám is erős benyomást tett. Ottani viszonyokban fillérekért bérlik. A BT-nak is az az érdeke, hogy valaki lakjon ott (lehetőleg egyedül, hogy ne lakja le annyira) mintegy biztonsági őrként, nehogy illegális lakásfoglalók vegyék be magukat, vagy netán szétlopják amit még lehet. Hihetetlen volt az egész. Kék, számzáras irodaajtók, interjú szoba, kantin, irodák jobbról-balról. Aztán a legmegdöbbentőbb, hogy 3 hangár is tartozott ehhez. A srác az egyikbe boxzsákot akasztott, illetve egy kocsit szerelt-festett-épített. Az irodák egyikében billiárd és darts, a kantin szoba projetoros moziszobaként funkcionált. Elképesztő méretek, kb. az egész 1000-1500 négyzetméter. Laktak ott jelenleg 2en. A srác, Peti SAP fejlesztőként dolgozott, barátnője egy kávézóban. Elég othonossá varázsolták azokat a helyiségeket, amiket használtak. Kifestették a hálószobát, és fillérekért berendezték. Ezek az angolok szintén szeretnek mindenféle jó állapotú bútorokat, meg elektronikai cuccokat elkótyavetyélni, amikor már nem kell nekik… . Megmondom rám nagyobb hatással volt a „lakás”, mint a Tower Bridge. Lehet az én hibám :)) Aznap este későig beszélgettünk vendéglátóinkkal. Kiderült, hogy Londonban is sok az erdélyi magyar, akik köszönhetően román állampolgárságuknak kénytelenek illegálisan dolgozni többnyire az építőiparban.
(ugye voltak akik nemmel szavaztak a kettős állampolgárságra, merthogy elhitték, h. majd elözönlenek minket és elveszítjük állásainkat. Meg hogy mind fideszes. Mára – 3 évvel azután - megértük, hogy jó lenne, ha továbbra is hozzánk jönnének nem Angiába meg Írországba. Ahogy most néz ki mi állva maradtunk és Románia is lehagy minket, bocsi ez most kijött, ennyit a politikáról. )

Másnap reggel arra ébredtünk, hogy tiszta fehér minden. Ugyanis havazott, méghozzá nagypelyhekben április 6.-án Londonban.Fotókat remélem tudok csatolni. Folytattuk a városnézést. Az egész városról már ált. isk.-ban a Projekt nevű angolkönyvekből olyan sokat hallottunk, hogy tényleg ismerősek voltak a látnivalók. Megnéztük a havas Tower Bridge-et , meg a londoni tower várbörtönt. Előző nap csak elrohantunk a látnivalók mellett, és nem mentünk be sehová (leszámítva a parkokat :) Az első épület, ahová bementünk, és jó fél napot el is töltöttünk, az a Tower volt. Ami egy 100%-osan megmaradt erőd a Temze partján. Tényleg impozáns, felveszi a versenyt a budai várral. Itt ugye megnéztük a koronaékszereket, amit annyira nem is őriznek (csak 1 méter vastag volt az acélajtó), meg a világ legnagyobb gyémántját (vagy másolatát). Merthogy ott volt darabokra vágva, de azok is lehet másolatdarabkák voltak… Na mindegy végülis ezek csak értékes kavicsok. Kiderült még, hogy az angolok mennyi mindent összeraboltak (és még nem is láttuk a British Múzeumot), meg hogy a jezsuitákat, és nyíltan római katólikusokat bekasztlizták anno a Towerbe. Ezek az emberek aztán a sok szabadidejükben a falra vésték a nevüket, meg legtöbbször megingathatatlan hitük bizonyításául mindenféle kersztény kifejezéseket, jelképeket. Ezt most nem akartam irónikusan írni, sőt igazából csak elismerni lehet azt a kitartást.

Még annyit, hogy a metróhálózat lenyűgöző a városban, és az embernek semmi kedve autóba ülni, buszra szállni, mivel nagyon gyors is. Csöveseket itt is találni az aluljárókban, de kis számban. Ami a Projektben nem volt benne az a HMS Belfast. Valószínű néni volt a könyv szerkesztője, mert én ezt az első ötbe raknám látnivalók szempontjából. Ez a II. VH-s csatahajó most is ott lebeg a Temzén, és meg lehet nézni belülről, múzeum működik benne. Sajnos nem volt rá időnk, így csak kívülről néztük meg. Ja és ahogy szinte már futottunk a metróhoz még elrohantunk Sir Francis Drake legendás fregattja mellett is, ami restaurálva, eredeti felszereléssel áll az egyik dokkban a belvároshoz közel. Szintén megnézendő, ottjártunkkor ha időnk lett volna akkor se nézhetjük meg, mert épp valamit piszmogtak rajta, le volt zárva. Most igazából ez a beszámoló kicsit utiélmények felsorolására sikeredett, köszönhetően Nórinak, most nem nekem kellett bepötyögnöm a rengeteget. Ami a szavazást illeti, úgy láttam 7en is arra szavaztatok, hogyha írok, akkor kommenteltek, no tessék szeretném is látni.

Dániai képek

Ez a Gammel Estrup.

A Gammel Estrup parkolójában

Dánia

Végre sikerült rászánom magam, meg az időt, hogy írjak a dániai élményekről. Már régen adós voltam ezzel a beszámolóval. Nos az egész utazás március elején kezdett körvonalózni, amikor eldöntöttük, kihasználjuk a 3 napos egybe munkaszünetet március közepén, és elmegyünk meglátogatni a Petit és Andit. Mégiscsak saját szemünkkel akartuk látni azta tejjel-mézel folyó kánaánt... Szedlák - bár borzasztó lusta tud lenni - vállalta a szervezés nagy részét. Írom mindezt azért, mert úgyse olvassa a blogot, inkább izlandi blogokat olvasgat. :) Visszatérve az utazásra már korán elhatároztuk, hogy mindenképp autót bérlünk, mert nem tudjuk máshogy kivitelezni az utat. A reptér (Billund) 100 km-re van Bjerringbrotol, ami szintén sok átszállással lett volna csak áthidalható. Ráadásul szombaton nem megy gép Dublinból Billundra, így Lübeck repterére érkeztünk. A kocsit Bjerringbrohoz közel, Randersbe foglaltuk, és aznap reggel Peti és Andi vették fel, majd elindultak felszedni minket Németorságba. Nos ez most kissé lehet túlszervezettnek tűnhet, de minden elég jól klappolt összességében. Mi egy Peugeot 307-est foglaltunk neten, aztán egy kategóriával nagyobb verdát adtak, mert a kis autókat már elvitték. A kocsi végül egy Toyota Avensis Kombi lett belőle, amibe addig 50 km-t raktak. Nos nekem már a vezetés miatt is nagy élmény volt a kirándulás, mert már igen régen vezettem, ráadásul német autópályán még soha előtte. (dánon sem) A kirándulás eleje tehát masszív autózással telt, meg dumálással. Így szerintem gyorsan lement a kb. 400 km. Főleg ilyen utakon....

Olyan 14 óra tájban szállt le a gépünk a kicsi Lübecki reptérre (talán még a debreceni is nagyobb). Ott nagyon jó volt ismerős arcokkal találkozni. Merthogy néhány perccel hamarabb értek oda Petiék. Az autókázást Bjrringbroba egy Arhus-i városnézéssel szakítottuk meg. A város nekem olyan nagyon nem adta be, de egy kifejezetten hangulatos skanzenje, és bringaboltjai miatt biztos nem felejtem el. Itt láttam először mágneses elvű elem és kábel nélküli villogót biciklire. Akkor meg is beszéltük, hogy viszünk haza, végül az ára miatt ez kimaradt. Annyiba került volna, mint amennyiért Dublinban bringát vettem. De lehetcsak rossz helyen kérdeztük meg. Más részről meg teljesen érthető. Gyönyörű bringákat lehet arrafelé kapni kb. magyar használtautó árban, amit lehet ki is fizetnek az emberek.És mondjuk használják is, mert van hol. Már ebben a nem annyira megkapó városkában is rengeteg bringaút volt. Meg valami punk találkozó lehetett, mert elég nagy csoport gyűlt a városka főterére. Sőt még jöttek is a rendőrök, nade ez egy másik történet. Itt jöttünk rá arra is, hogy Írországban a Visa kártyánk, Dániában a mastercard nem ér semmit. Meg arra is rá kellett döbbenni, hogy a benzinkutakon nincsenek sokszor emberek, és magunknak tankolunk, meg fizetünk. Ez Andiéknak (az előbb Petiéket írtam, de nem akarok diszkriminálni) már természetes volt. Nekünk meg az tűnt fel, hogy milyen kulturáltak ezek az emberek. Mindenki tiszta toleráns volt, meg nem hangos, meg nem köpködött, meg nem ordibált, meg tudott öltözködni. Pizsamást jelentem nem láttunk.

Már este volt mire megérkeztünk Bjerringbroba, a népfőiskolára. Nos a híresztelések nem igazak. Nem minden olyan jó. Csak még jobb. A szobától - szerencsés esetben- 5 méter a csocsó, billiárd, kocsma. 20 méter a tornaterem. 30 az uszoda-szauna. Ezt végül nem próbáltuk ki, amit kicsitsajnálok, itt dublinban nem sok alkalom adódik arra, amit Petiék bármikor élvezhetnek. Aztán majszoltunk valami ott hagyott ingyensütiből, megkóstoltuk az ajándékba vitt alkoholtartalmú italokat, és szolid buli után lefeküdtünk. Hoppá kihagytam a csocsót. Itt szeretnék vitatkozni egy olyan állítással, miszerint arrafelé az emberek nem tudnak csocsózni, és hajlandóak bármikor sörmeccset játszani. Peti és Szedlák először kikaptak párosban egy sráctól, aki egyedül verte meg őket négy rudat forgatva. Nem sokszor láttam még ilyet idehaza, majd szoros meccsen egy másik egyedül játszót vertek meg, így nullszaldóra mentették a szituációt.

Másnap, Vasárnap tartalmas napot terveztünk. Végül egy nagyon szép kastélymúzeumot néztünk meg, a tengert, és néhány őskori település maradványát. Plusz egy szép városkát, aminek ha megköveztek se jut eszembe a neve. De egy teljesen ép vitorláshajót lehetett volna megnézni kívülről-belülről, ha nem érkezünk zárórára... Így csak kívülről néztük meg. Aztán gyorskajáztunk a helyen, slattyogtunk a belvárosban, és irány vissza a szállás. Kb. egy 200 km-t kocsikáztunk aznap is. A reggeli most jutott eszembe. Andiék már kezdik unni, de kicsit terülj-terülj asztalkám hatás érződött. Mondjuk csak példának a 6 féle joghurtot.

Amúgy Petiék szobájában aludtunk, ami kb. akkora mint anno a bécsi szoba volt. Tényleg nagyon lakályos, és külön emeli a komfortszintet a saját zuhanyzó. No mára ennyit, mert mindjárt kidőlök.

Képek új lakás, Balázs (Szedlák) látogatása

Költözés

Ahogy ebből az izgalmas címből is kiderült a költözésről fogok mesélni nektek. Nos még nem tudom, hogya tények leírásán kívül mit sikerül ebből kihozni, de voltak igen tanulságos részek. Tudni kell, hogy 1 évet írtunk alá az előző helyen, és még csak 5 és fél hónapot laktunk le ebből. Így ahhoz, hogy lelépjünk szólni kellett volna 1 hónapal hamarabb. Nos mivel szinte egyik napról a másikra döntöttünk az elköltözés mellett, és ki is ment a fejünkből ez a határidő, így csupán egy választásunk maradt, hogy a depositot visszakapjuk. Azaz találni kellett valakit a helyünkre. Az iranyirorszag honalpra, az iwiwre, meg a dublini magyar bolt hirdetőjére raktam fel a hirdetést, és másfél hét alatt kb. 10 érdeklődő volt a lakásra. Szóval elég nagy sikere volt. Azt gondoltam nehezebb lesz valakit találni, mint elköltözni, végül fordítva alakult. Egy magyar pár neten keresztül megnézte a képeket a lakásról, és anélkül, hogy élőben látták volna megígérték, hogy kiveszik. Végül állták is a szavukat, pedig benne volt a kockázat, hogy visszalépnek. Nos ami minket illet a jó melóhelynek, illetve az előző lakás referenciájának birtokában eléggé jó esélyünk volt jó lakást megkapni. A legnagyobb problémánk az állandó időhiány volt. Minden nap meló után még volt majd 2 hasznos óránk lakást nézni. Végül kettőt néztünk meg, Nóri a 2.-ba beleesett. Igazából láttam rajta, hogy megnézhetünk másik 10-et is, de úgyis ezt választja. Szóval azt mondtuk, hogy legyen. A melóhelyhez közel van (relatíve) 37 perc gyalog (!), 5 perc busszal.

Most joggal kérdezhetitek, hogy miért is volt nehéz ezt összehozni, ha csak 2 házat néztünk. Nos a Jim nevezetű, 20 éves forma ügynök srác (persze ez is ír...) próbált belenyúlni a dolgokba. Megbeszéltem vele, hogy szerződés aláírás hétfőn (03.04) 17:30, beköltözés aznap. Húzós napnak ígérkezett: reggel 9-től előző szerződés átírása, 10-től bankban bankdraft kikérése (kérték az új házhoz), melóba érkezés mintegy 11 körül. Kis túlóra, és fél hatkor másik szerződés aláírása. Biztos már nincs kedvetek követni, de azért csak folytatom. A bankig minden jól ment, fél 12-re beértünk dolgozni. Előre ledunáltuk mindketten. Nekem két hét munka után még kissé kínos volt, de mindenki megértő volt. Nem hiába német a managerem, mondjuk Nóri ír managere is jó fej volt (kivétel erősíti a szabályt). Erre felhívtam aznap délelőtt Jimet, hogy próbáljam egy kicsit tolni későbbre az aláírást, révén alig 5 órát dolgoznánk aznap. Illetve csak próbáltam hívni, mert délelőtt nem vette fel. Nos felhívtam az irodát, ahol azt mondták, hogy nem vagyunk benne a mai napi programjában!!! Abban az időpontban valakinek lakást mutat. No erre felment bennem a pumpa, és telefonon elkezdtem osztani a nőt, hogy mi az hogy csak úgy nem vagyunk benne, stb. Lényeg letette a kagylót... Ez is paraszt ír volt. Nem hagytam annyiban, és végül sikerült Jimet elérni, aki mondta, hogy persze fél 6 semmi gond. Hiába mondtam, hogy mi lenne, ha kicsit csúsztatnánk aznap mondjuk 6-ra, mondta, hogy neki csak akkor jó, zár az iroda bla-bla. No azért kezdtünk megnyugodni, gondoltuk elkérjük magunkat hamarabb a melóból, de még nem volt vége. Egy órával később hív, hogy mégsem jó a mai, tegyük át holnapra. Mintha csak úgy lehetne minket pakolgatni, akár a birkákat. (Aznapra beszéltem meg a beköltöző magyarokkal, akik már lemondták a hostelt, és odaviték a cuccot a lakásba.És aznapra hívtam Bélát is, aki nagyon nagyot segített rajtunk, mert kocsival jött segíteni a költözésnél.) Na ez volt az utolsó csepp a pohárban. Mondtam neki, hogy megígérte, és hogy engem nem érdekel, hogy ő mi a **** csinál aznap, de valaki legyen ott, és adja a kulcsot. Ebbe szerencsére belement. De persze lecsapta a kagylót elköszönés helyett, amikor mondtam, hogy köszönöm a "rugalmasságát". Végül aznap sikerült tényleg aláírni, persze zárás előtt, lényegében 6-kor.

De a nap még nem ért véget. Bélának egy elég leharcolt Nissan Micrája van... szerintem sejtitek mi következik. Két fuvarnyi cuccunk jött össze végül. Mondjuk főleg azért, mert nem volt sok időnk jól összepakolni. Az első fuvar közben útközben a kocsi Béla számára addig ismeretlen hangokat kezdett produkálni. Nos már közel jártunk, és nem álltunk le vizsgálódni. Mint később kiderült, jól tettük, mert ahogy leállította a motort, már nem akart újra beindulni. Mint kiderült felforrt a hűtővize. Mintegy 5 liter vizet nyelt el a kis tartály, de még azután is inkább egy kis gejzírre emlékeztetett. Az első 1 liter mondjuk látványosan gőzzé vált...

Aztán fél óra hűtés után csak beindult. Bár én már komolyan tartottam tőle, hogy a 2 perces folyamatos inditózás tönkrevágja. Rendesen füstöltünk végig (kicsit ilyen ukrán benzines Dacia hatás), de végül a 2. fuvart már simán végigcsinálta. Hálás köszönet érte ismét!

Ma nem tudom mi van velem, ismét van kedvem és időm írni. :) Ami a költözés utáni időszakot illeti, semmi extra. Ahogy lezajlott elkezdtük gőzerővel tervezni az utat Dániába. Megígértük, és meg is tartottuk, hogy Andit és Petit még meglátogatjuk...

Munkakeresés és kezdés egy új helyen

Január 10.-e környékén volt az első interjúnk az ügynöknővel, és rá egy hétre már az IBM-hez mentünk interjúra. Mint megtudtuk 4-en vagyunk egy (esetleg egy későbbi második) pozícióra. Nórin és rajtam kívül még egy lengyel srác és lány. Az interjúk után kiderült Nóri január 29.-én kezdhet, megkapta az állást, rá 2 hétre én is kaptam a hívást, a másik pozíció (újabb interjú nélkül) az enyém. Február 14.-i kezdéssel. Inkább nem elemzem mennyire örültünk. Amúgysem lehetne elég sok melléknevet ideírni. Főleg Nóri volt nagyon boldog.

Mára kezdetektől, hogy az IBM-nél kezdett Nóri tudtuk, hogy a nagyon sok utazás miatt elveszlik az egész napunk. Minden nap 6-kor kelt, 7-kor elindult, fél 9-től 5-ig munka és 7 óra körül hazaesett. Közel 3,5 óra ment el minden nap buszozásra. Nos elég rosszul viselte, de ahogy elkezdtem én is ott dolgozni, én mégrosszabbul. Elhatároztuk, hogy elköltözünk, és mindent egy lapra feltéve az IBM mellé költözünk belvárosi kuckónkból. Amúgy itt jut eszembe, hogy nagyon tetszett mindkettőnknek az újhely. Szokásos amerikai filmekből ismerős fakkos iroda, belépőkártya, és csocsó... Már az első két napomon megismerkedtem a helyi csocsósokkal, akiknek meg kellett mutatni, hogy igenis a kapussal is lehet gólt rúgni. No de térjünk vissza az új lakásra. Dublin 15-ben van. Itt mindenképp le kell írni azoknak, akik még nem voltak itt, hogy ahol most lakunk az még ugyan Dublin, de már a busz is autópályán közelíti meg, tehát térképen már nem egészen Dublin része. Elkezdődött tehát a költözés megszervezése...