Költözés

Ahogy ebből az izgalmas címből is kiderült a költözésről fogok mesélni nektek. Nos még nem tudom, hogya tények leírásán kívül mit sikerül ebből kihozni, de voltak igen tanulságos részek. Tudni kell, hogy 1 évet írtunk alá az előző helyen, és még csak 5 és fél hónapot laktunk le ebből. Így ahhoz, hogy lelépjünk szólni kellett volna 1 hónapal hamarabb. Nos mivel szinte egyik napról a másikra döntöttünk az elköltözés mellett, és ki is ment a fejünkből ez a határidő, így csupán egy választásunk maradt, hogy a depositot visszakapjuk. Azaz találni kellett valakit a helyünkre. Az iranyirorszag honalpra, az iwiwre, meg a dublini magyar bolt hirdetőjére raktam fel a hirdetést, és másfél hét alatt kb. 10 érdeklődő volt a lakásra. Szóval elég nagy sikere volt. Azt gondoltam nehezebb lesz valakit találni, mint elköltözni, végül fordítva alakult. Egy magyar pár neten keresztül megnézte a képeket a lakásról, és anélkül, hogy élőben látták volna megígérték, hogy kiveszik. Végül állták is a szavukat, pedig benne volt a kockázat, hogy visszalépnek. Nos ami minket illet a jó melóhelynek, illetve az előző lakás referenciájának birtokában eléggé jó esélyünk volt jó lakást megkapni. A legnagyobb problémánk az állandó időhiány volt. Minden nap meló után még volt majd 2 hasznos óránk lakást nézni. Végül kettőt néztünk meg, Nóri a 2.-ba beleesett. Igazából láttam rajta, hogy megnézhetünk másik 10-et is, de úgyis ezt választja. Szóval azt mondtuk, hogy legyen. A melóhelyhez közel van (relatíve) 37 perc gyalog (!), 5 perc busszal.

Most joggal kérdezhetitek, hogy miért is volt nehéz ezt összehozni, ha csak 2 házat néztünk. Nos a Jim nevezetű, 20 éves forma ügynök srác (persze ez is ír...) próbált belenyúlni a dolgokba. Megbeszéltem vele, hogy szerződés aláírás hétfőn (03.04) 17:30, beköltözés aznap. Húzós napnak ígérkezett: reggel 9-től előző szerződés átírása, 10-től bankban bankdraft kikérése (kérték az új házhoz), melóba érkezés mintegy 11 körül. Kis túlóra, és fél hatkor másik szerződés aláírása. Biztos már nincs kedvetek követni, de azért csak folytatom. A bankig minden jól ment, fél 12-re beértünk dolgozni. Előre ledunáltuk mindketten. Nekem két hét munka után még kissé kínos volt, de mindenki megértő volt. Nem hiába német a managerem, mondjuk Nóri ír managere is jó fej volt (kivétel erősíti a szabályt). Erre felhívtam aznap délelőtt Jimet, hogy próbáljam egy kicsit tolni későbbre az aláírást, révén alig 5 órát dolgoznánk aznap. Illetve csak próbáltam hívni, mert délelőtt nem vette fel. Nos felhívtam az irodát, ahol azt mondták, hogy nem vagyunk benne a mai napi programjában!!! Abban az időpontban valakinek lakást mutat. No erre felment bennem a pumpa, és telefonon elkezdtem osztani a nőt, hogy mi az hogy csak úgy nem vagyunk benne, stb. Lényeg letette a kagylót... Ez is paraszt ír volt. Nem hagytam annyiban, és végül sikerült Jimet elérni, aki mondta, hogy persze fél 6 semmi gond. Hiába mondtam, hogy mi lenne, ha kicsit csúsztatnánk aznap mondjuk 6-ra, mondta, hogy neki csak akkor jó, zár az iroda bla-bla. No azért kezdtünk megnyugodni, gondoltuk elkérjük magunkat hamarabb a melóból, de még nem volt vége. Egy órával később hív, hogy mégsem jó a mai, tegyük át holnapra. Mintha csak úgy lehetne minket pakolgatni, akár a birkákat. (Aznapra beszéltem meg a beköltöző magyarokkal, akik már lemondták a hostelt, és odaviték a cuccot a lakásba.És aznapra hívtam Bélát is, aki nagyon nagyot segített rajtunk, mert kocsival jött segíteni a költözésnél.) Na ez volt az utolsó csepp a pohárban. Mondtam neki, hogy megígérte, és hogy engem nem érdekel, hogy ő mi a **** csinál aznap, de valaki legyen ott, és adja a kulcsot. Ebbe szerencsére belement. De persze lecsapta a kagylót elköszönés helyett, amikor mondtam, hogy köszönöm a "rugalmasságát". Végül aznap sikerült tényleg aláírni, persze zárás előtt, lényegében 6-kor.

De a nap még nem ért véget. Bélának egy elég leharcolt Nissan Micrája van... szerintem sejtitek mi következik. Két fuvarnyi cuccunk jött össze végül. Mondjuk főleg azért, mert nem volt sok időnk jól összepakolni. Az első fuvar közben útközben a kocsi Béla számára addig ismeretlen hangokat kezdett produkálni. Nos már közel jártunk, és nem álltunk le vizsgálódni. Mint később kiderült, jól tettük, mert ahogy leállította a motort, már nem akart újra beindulni. Mint kiderült felforrt a hűtővize. Mintegy 5 liter vizet nyelt el a kis tartály, de még azután is inkább egy kis gejzírre emlékeztetett. Az első 1 liter mondjuk látványosan gőzzé vált...

Aztán fél óra hűtés után csak beindult. Bár én már komolyan tartottam tőle, hogy a 2 perces folyamatos inditózás tönkrevágja. Rendesen füstöltünk végig (kicsit ilyen ukrán benzines Dacia hatás), de végül a 2. fuvart már simán végigcsinálta. Hálás köszönet érte ismét!

Ma nem tudom mi van velem, ismét van kedvem és időm írni. :) Ami a költözés utáni időszakot illeti, semmi extra. Ahogy lezajlott elkezdtük gőzerővel tervezni az utat Dániába. Megígértük, és meg is tartottuk, hogy Andit és Petit még meglátogatjuk...