Londis az utolsó napok

Még január elején veszem fel újra a szálat, amikor eldöntöttük Nórival és Szedlákkal egy Guiness mellett, hogy otthon (Karácsonyi hazalátogatáskor) mindenki kellően feltöltődött és ideje irodába menni dolgozni. Már Nórinak egyre nagyobb szívás volt az óbrájensz. Leginkább ez ott mutatkozott meg, hogy hetente változott, hány órát kell dolgozni. Volt olyan hét, amikor 6 órát, volt hogy 8-at. Attól függött általában, hogy épp rúgtak-e ki valakit, avagy felvettek újat. Másrészt hazahozni sem úgy lehetett már dolgokat. Nóri keze ráadásul érzékeny lett azokra a mindenféle vegyszerekre, amikkel érintkezett, szóval itt volt az idő!! Nóri ki is használta, hogy 6 órába rakták, ugyanis így munkanap kihagyása nélkül tudott ottlenni mindkét interjúján. Persze a managerétől akart "sickcall"-t kérni. Azaz betegszabinapot, ám az nem adta meg neki. Azt javasolta Nórinak, hogy mondja meg a tulajnak az igazat. Ez csak hogy értéstek ti is, aztjelenti itt, hogy benne van a pakliban: "akkor szia, holnap ne gyere már dolgozni, és kereshetsz nyugodtan másik munkát". Node nem így történt. Nagyon rendesek voltak (talán mertleépíteni akartak épp) Sikerült a tulajdonosok tudtával elmennie az IBM interjúra.
A Londisban is nagy változások voltak. Előbb karácsony előtt Eduardo, aki kicsit érkezettelőttem supervisor lett, majd rövid időn belül elkezdte betanítani Chan a boltvezetésre. Január közepén én is supervisor lettem, ezzel egyidőben Eddi bolt manager. Megmondom tetszett nagyon az új pozíció, mert ez azt jelentette, hogy már esténként volt hogy én vezettem a műszakot. Ez persze csak akkor volt, ha Eddi vagy Szedlák nem voltak ott. Általában 3an vagyunk esténként. A kinevezés persze abszolút nem állította le bennem az érzést, hogy innen lépni kell. Chan, a kínai főnök február elején hazarepült a fiúgyerekéhez, aki 5 éves, és a nagyszülőkre bízta Kínában. Szóval most hozták haza. Előtte behivatott az irodába meg előadta a nagydumát, hogy amíg nem lesz itt hogyan viseljük magunkat. Nos fantasztikus volt... Megmondom, nem sok tiszteletet éreztem, amikor velem beszélt (általában volt a beszédében egy te kis senki vagy felhang), kedvem lett volna kinevetni. A kedvenc részem az volt, amikor hatszor(!) mondta el egymás után a dátumot, amikor visszajön. Csak hogy jól megjegyezzem. Ekkor már nem bírtam ki és elnevettem magam, mire mondja, hogy KOMOLYAN BESZÉL, és közben ő maga is már nevetett. Szóval lényeg, hogy sokszor ijesztő volt a fazon, de volt egy sajátságos humora. Ózdi kifejezéssel élve helyenként olyan volt, mintha kiszarták volna. Kifejezetten csak a nyomással motiválta az embereket munkára. A legszimpatikusabb gesztus az volt tőle, hogy meghívott mindenkit kínai étterembe karácsonykor. Ezt már lehet írtam, elég az hozzá, hogy tényleg állt mindent. Az előlétetés után Eddi is egy kicsit elszállt, mikor főnök lett, de csak épp egy kicsit. Annyit még azt mondom szabad. Vele abszolút jó volt a viszony végig. Ahogy Chan lelépett kezdődhetett volna a parti. A bökkenő csak annyi volt, hogy az internet segítségével csekkolta a boltot. Írtam már, hogy 16 kamervolt a boltban. Szóval volt olyan vasárnap reggel, hogy nyitás után (reggel 7 óra, aznap Lisa-val nyitottam) hívott minket telefonon, hogy Lisaval minden rendben van-e(ott aludt a kassza mögött a széken, előtte nap házibuliban volt). Nem elég, hogy valaki a világ másik feléből kukkolt minket, még Eddie is be akarta bizonyítani, hogy milyen jó főnök (amúgy az). És ezért mindent kitakaríttatott a boltban. Jól rendberaktuk a bolt hátsó, kacatos részét is. Tudni kell, hogy ezt a brazil srác Lucas kapta feladatul(mi csak Lukácsnak neveztük Szedlákkal egymás között) Épp én is hátul voltam, a faládákat daraboltuk. Erre meglátott egy pókot, és elkezdett rohanni (!). Biztos nem olyan vicces, de nekem az volt, ahogy a 20 éves fió sikítozva rohanja körbe a hátsó részt. Majd felugrott egy nagy kupac összekötözött kartondozra, és onnan kiabált nekem, hogy "Öld meg, öld meg." A pók amúgy nem olt centisnél nagyobb. Mutatom az ujammal, hogy ez az? Erre sikítozik, és mondja, hogy vigyázzak... Biztos valamilyen rossz gyerekkori élménye volt. No elég az hozzá, hogy szóltam Eddinek, hogy milyen vicces, amikor a srác fél a pókoktól, neki se kellett több.Hátramentünk, aztán anélkül, hogy az ujjával mutatott volna mondta Lucasnak portugálul. "Lucas, pók." Azt látnotok kellett volna, mint akinek tűt szúrtak volna a hátsójába. Megint körbefutotta a hátsó részt. No ezután még Szedlák is eljátszotta eztvele, hasonló sikerrel. Az ökörködés ellenére húzós hét volt, de én már egyre jobban élveztem.Biztos csak azért, mert tudtam nemsokára lépek...