Egy jó másfél hónapos szünet után folytatódik a blog! Már elég sokan jelezték, hogy hiába nézegetik, mert nem írok rá. Most megpróbálom összefoglalni a november végi, decemberi eseményeket, de már most látom, hogy lehetetlen leírni mindent.
Először írok azokról a barátokról, akik már meglátogattak minket. Jártak látogatóba Peti szülei, Pajna Gabi és Marci, Norbi és Era, illetve Csabi és Alex. Általában egy-két nap alatt megmutattuk Dublint, a maradék időt pedig a környék (Howth, Kilkenny, Bray, Dun Laoghaire) megnézésével töltöttük, töltötték. Este pedig kocsmalátogatás, persze kizárólag turisztikai szemszögből. A mennyiséget inkább az ember boltban veszi, ha sokat készül inni.
Volt néhány emlékezetes buli is. Norbiék látogatásakor például egy kártyák nélküli spontán activitizés. Era az izgalmakban megfáradt, így csapata megfogyatkozott… De megmarad az is, amikor Era a Norbiék házi kolbászát sütötte meg tűzhelyen. Amit némi folyékony és szilárd kenyér, illetve lila hagyma kísért le. Nagyon jól esett mindenkinek. Csabiékkal is volt egy jobban sikerült, mondhatni több fázisú buli. Kezdetben Csabi, Alex, és Andi volt ott. Én és Szedlák Balázs olyan fél 11 magasságában csatlakoztunk meló után. Már ekkor igencsak kókadoztak Csabiék. Végül nem bírták fél 1-nél tovább. Mi többiek hősiesen megvártuk, amíg Peti olyan fél 3 magasságában megérkezett a melóból. Aztán már – igen korán – 6-kor sikerült is Balázsnak egy taxit fogni. Most hirtelen ezek jutnak eszembe....
Többen jelezték –elsősorban a család- hogy túl negatív képet festek az írekről. Szó, ami szó valóban lehetséges, hogy túlságosan általánosítottam. Bár a mi környékünkön, illetve a belvárosban látottak csak alátámasztják ezt, de minél inkább délre megy az ember a Liffey-től, annál jobb környékeket lát. Azt nem sikerült még megtudni, hogy azokon a helyeken is ugyanilyen nevelésben részesülnek-e a kölykök. Szóval akkor maradjunk annyiban, hogy minket (engem) eddig több negatívum ért. Most, hogy visszajöttem a boltba, azért voltak jóleső dolgok. Például több törzsvásárló érdeklődött a szabadságomról, hogy jól telt-e stb. Amúgy furcsa volt visszajönni, mert jó volt otthon is, az 5 nap főleg családi programokkal lett kitöltve, de ettől függetlenül már a második munkanap után ismét otthonosan érzem itt magam.Ma szilveszter, Tomihoz és Pannihoz megyünk.Ők itt Karácsonyoztak és Szilvesztereznek. Carlos és Ági, illetve Szedlák Balázs pedig még otthon vannak.
2007. december 31., hétfő
2007. november 17., szombat
Munkatársakról
Szerintem mindenhol ez van, ami nálunk. Szinte minden második bevándorló diplomás, vagy az akar lenni, és a tanulmányaira gyűjt. Ritka a kivétel. Volt olyan, hogy a Brazíliában asszem szintén közgáz egyetemet végzett Eduardoval, a műszaki egyetemet végzett Marcelloval, a pilóta Gamaval, a közgazdász Szedlák Balázzsal és velem együtt már egész nívós kis csapat suvickolta a bolt polcait, kasszázott, árufeltöltött, mosogatott. Amúgy ez az Eduardo ritka szorgalmas brazil, és itt nem akarom megbántani a déli népeket. Itt írnám le a másik kivételt Brunot, aki Nóri munkatársa, szintén brazil, szintén Sztahanov. Eduardoval egyébként nagyon jól kijövümk. Tud Puskásról, azt mondja, hogy akkora tekintélye van, mint Pelének, és Maradona hozzá képest senki. Ezen kívül az Aranycsapat révén van fogalma arról, hogy valaha még a Brazilokkal játszottunk VB döntőt, ahol mi voltunk a favoritok, mégse nyertünk. Azóta máshogy megy legjobbjainknak. Ma volt szerencsém olvasni szövetségi kapitányunk nyilatkozatának nyitó gondolatát a Moldova-Magyarország 3:0 után: "Nincs mit szégyenkeznünk."- Várhidi, a . Szerintem sejtitek a véleményem.
Eduardo egyébként valami eszméletlen nyelvérzékkel megáldott gyerek. 6 hónapja kezdett el tanulni, de már nem tudnám megmondani, hogy melyikünk tud jobban. Ja és a lényeg, hogy nem sokkal előttünk érkezett Írországba. A fene se érti... A múlt héten történt a következő. Bejött este két suhanc, kérdezik tőlem, hogy vennék-e biiklit, mert nekik van eladó. Mondom mennyiért? Mondja 80 euró.Mire én: "Csak 40-60 euróm van rá. Hirtelen már adta is volna 60-ért. Egyből gyanús lett, de azért kimentem vele, és a bolt előtt megnéztem, hogy milyen csotrogányt veszteget átszámítva 15 000 Forintért (kb. egy napi kereset errefelé). Egy kék versenybringa volt. Én mondjuk otthon egy 50 000 forintra becsülném az árát. De csak mert nem volt ismerős a márkája. Amúgy meglepően jó állapotban volt a szutykos arcó tinédzser "tulajdonosát" alapul véve. Megkérdeztem tőle, hogy biztos az ő keóje-e, perzse terkózott, hogy igen, meg hogy kell neki a pénz krácsonyra akaregy jobbat venni. Na persze. Lényeg nem vettem meg, megmondom nem akartam kidobni a pénzt annak tudatában, hogy tavaszig nem nagyon használnám. Mondtam nekik, hogy nem áll az üzlet és továbbálltak. Aztán csak meggondoltam a dolgot (Szedlák szerint is jó vétel lett volna), és amikor visszajöttek még aznap este, akkor mondtam a haverjának, hogy rendben, csak nincs nálam elég pénz. Megegyeztünk, hogy akkor másnap. Tudni kell, hogy Eduardoval nem egy műszakban dolgozunk, de van annyi átfedés a műszakok között, hogy 45 percig még együtt melózunk. Nos amikor végzett, hát mit látok, hogy tol át a bolton egy kerót. Szakasztott olyan, mint amire előtte nap megalkudtam. Na mondom, hogy ez nem semmi eladták a kollégának... Sajnos aznap már nem tudtam rákérdezni, így csak később derült ki, hogy jól láttam. Valóban eladták neki, méghozzá az általam lealkudott 60 euróért. Mikor később beszélgettünk a keróról, akkor ondta, hogy igazából vissza akarja adni, mert szerinte lopott. Mint kiderült úgy adták neki a kerót, hogy elég később fizetnie. A történet utózöngéje, hogy mivel megbetegedett, így nekem kellett odadnom a srácnak még a pénzt is. Viszont ami a jó hír, hogy Eduardo tőlünk 10 másodpercre lakik, és mondta, hogy bárikor szívesen kölsönadja.
Nos lássuk a délelőtti supervisort Marita-t, aki lett lány. Szerintem ő is végzett főiskolát vagy valamit otthon, aztán kijött.Itt van majdnem egy éve. A boltban dolgozókat az tartjaössze, hogy mindenki egyöntetűen rühelli a csajt. A kedvenc történetem amit tegnapelőtt mondott nekem: "Csak kövesd minden mozdulatom, tanulj tőlem, és te leszel a legjobb dolgozó a boltban." Nem tudtam, hogy milyen reakciót váltana ki, ha hangosan felkacagnék, így egy elfolytott mosollyal nyugtáztam határtalan egoját. Nagyon szeret tanítani, jobb ha úgy mondom oktatni. Egy kis maximalista. A stílusa szürnyű. Szedlák már az elejétől dierkt másik műszakba dolgozik mint Marita, mert nem bírja elviselni. Ezt abszolút megértem, sőt minden nap legrosszabb 45 perce, amíg ott van.
Szedlák Balázs lakótársa István már irodai munkás. Egy olyan takarító cégben Humán erőforrással foglalkozik, amik kifejezetten teljes lakótömböket takarítanak, tartanak karban. Ő mesélte, hogy náluk csak és kizárólag diplomások takarítanak, 10 órában naponta óránként 10 euróért. Ugyanis itt olyan bőven akad munkaerő, hogy a cég megteheti, hogy válogat. Ezzel tényleg nem azt akarom írni, hogy itt csak a diplomások érvényesülnek, sőt ezzel csak azt akarom érzékeltetni, hogy adott esetben egy takarítói állásért milyen éles harc mehet. Sőt szerintem, ahogy mostlátom, még élesebb a harc az ilyen képzettséget, nyelvtudást nem igénylő melók iránt. Ugyanis sok itt az olyan, aki nyelvtudás nélkül érkezik, és mégis bekerül helyekre. Kifejezetten sok itt a bátor és laza munkás.Erről Peti tudna mesélni. A Sparban ugyanis már olyan is történt, hogy az ír és indiai munkatársaival rögbilabdát dobáltak, meló közben.
Eduardo egyébként valami eszméletlen nyelvérzékkel megáldott gyerek. 6 hónapja kezdett el tanulni, de már nem tudnám megmondani, hogy melyikünk tud jobban. Ja és a lényeg, hogy nem sokkal előttünk érkezett Írországba. A fene se érti... A múlt héten történt a következő. Bejött este két suhanc, kérdezik tőlem, hogy vennék-e biiklit, mert nekik van eladó. Mondom mennyiért? Mondja 80 euró.Mire én: "Csak 40-60 euróm van rá. Hirtelen már adta is volna 60-ért. Egyből gyanús lett, de azért kimentem vele, és a bolt előtt megnéztem, hogy milyen csotrogányt veszteget átszámítva 15 000 Forintért (kb. egy napi kereset errefelé). Egy kék versenybringa volt. Én mondjuk otthon egy 50 000 forintra becsülném az árát. De csak mert nem volt ismerős a márkája. Amúgy meglepően jó állapotban volt a szutykos arcó tinédzser "tulajdonosát" alapul véve. Megkérdeztem tőle, hogy biztos az ő keóje-e, perzse terkózott, hogy igen, meg hogy kell neki a pénz krácsonyra akaregy jobbat venni. Na persze. Lényeg nem vettem meg, megmondom nem akartam kidobni a pénzt annak tudatában, hogy tavaszig nem nagyon használnám. Mondtam nekik, hogy nem áll az üzlet és továbbálltak. Aztán csak meggondoltam a dolgot (Szedlák szerint is jó vétel lett volna), és amikor visszajöttek még aznap este, akkor mondtam a haverjának, hogy rendben, csak nincs nálam elég pénz. Megegyeztünk, hogy akkor másnap. Tudni kell, hogy Eduardoval nem egy műszakban dolgozunk, de van annyi átfedés a műszakok között, hogy 45 percig még együtt melózunk. Nos amikor végzett, hát mit látok, hogy tol át a bolton egy kerót. Szakasztott olyan, mint amire előtte nap megalkudtam. Na mondom, hogy ez nem semmi eladták a kollégának... Sajnos aznap már nem tudtam rákérdezni, így csak később derült ki, hogy jól láttam. Valóban eladták neki, méghozzá az általam lealkudott 60 euróért. Mikor később beszélgettünk a keróról, akkor ondta, hogy igazából vissza akarja adni, mert szerinte lopott. Mint kiderült úgy adták neki a kerót, hogy elég később fizetnie. A történet utózöngéje, hogy mivel megbetegedett, így nekem kellett odadnom a srácnak még a pénzt is. Viszont ami a jó hír, hogy Eduardo tőlünk 10 másodpercre lakik, és mondta, hogy bárikor szívesen kölsönadja.
Nos lássuk a délelőtti supervisort Marita-t, aki lett lány. Szerintem ő is végzett főiskolát vagy valamit otthon, aztán kijött.Itt van majdnem egy éve. A boltban dolgozókat az tartjaössze, hogy mindenki egyöntetűen rühelli a csajt. A kedvenc történetem amit tegnapelőtt mondott nekem: "Csak kövesd minden mozdulatom, tanulj tőlem, és te leszel a legjobb dolgozó a boltban." Nem tudtam, hogy milyen reakciót váltana ki, ha hangosan felkacagnék, így egy elfolytott mosollyal nyugtáztam határtalan egoját. Nagyon szeret tanítani, jobb ha úgy mondom oktatni. Egy kis maximalista. A stílusa szürnyű. Szedlák már az elejétől dierkt másik műszakba dolgozik mint Marita, mert nem bírja elviselni. Ezt abszolút megértem, sőt minden nap legrosszabb 45 perce, amíg ott van.
Szedlák Balázs lakótársa István már irodai munkás. Egy olyan takarító cégben Humán erőforrással foglalkozik, amik kifejezetten teljes lakótömböket takarítanak, tartanak karban. Ő mesélte, hogy náluk csak és kizárólag diplomások takarítanak, 10 órában naponta óránként 10 euróért. Ugyanis itt olyan bőven akad munkaerő, hogy a cég megteheti, hogy válogat. Ezzel tényleg nem azt akarom írni, hogy itt csak a diplomások érvényesülnek, sőt ezzel csak azt akarom érzékeltetni, hogy adott esetben egy takarítói állásért milyen éles harc mehet. Sőt szerintem, ahogy mostlátom, még élesebb a harc az ilyen képzettséget, nyelvtudást nem igénylő melók iránt. Ugyanis sok itt az olyan, aki nyelvtudás nélkül érkezik, és mégis bekerül helyekre. Kifejezetten sok itt a bátor és laza munkás.Erről Peti tudna mesélni. A Sparban ugyanis már olyan is történt, hogy az ír és indiai munkatársaival rögbilabdát dobáltak, meló közben.
"Szürke hétköznapok"
Elég régóta nem írtam. Minden nap történik olyan, amit kedvem lenne azonnal leírni, csak aztán dolgozom 8-12 órát, megvacsorázom, és inkább alszom. Esetleg egy Warsteiner vagy a jobb hatásfokú Guiness nevű altató bevétele után bedobom a szunyát. No lássuk mik is történtek velünk mostanában:
Legrégebben a Wicklow-i kirándulás volt. Ez egy szervezett buszos túra, és elvisznek Dublintól délre a "hegységbe". Magassága 500-800 méter között maximum. Olyan tőzeges, kietlen tájakat láttunk, mint a kalandfilmekben, Gyűrűk urában, Rettenthetetlen stb. lehet látni. Nem véletlenül sok filmet forgattak itt. A Rettenthetetlen címűt is. Elmesélték nekünk, hogy Mel Gibson 6 hétig együtt sátrazott a helyszínen a statiszta egyetemista fiatalokkal. Aztán az alábbi képen látható Lough Tay nevű tónál írta a Beatles a Yesterday című számot. Továbbá megtudtuk, hogy miért festik az angol típusó téglaházak bejárati ajtajait különböző színűekre: Hogy a férj, mikor részegen hazatántorgott, akkor leginkább csak a színre emlékezett, a házszámra nem. (Ez inkább poén szerintem, mint amennyire hihető.) De ami igaz-igaz. Rengeteg féle ajtót látni, vannak elképesztő színűek is. Lila, rózsaszín... A Wicklow-i buszút egész napra betartott, megnéztük Glendalought, ahová feltétlenül érdemes elmenni. Kb. 1000 éves szerzetesek által épített jellegzetes kőtorony, épületek , templom rom, kelta kereszt, szép táj. Aztán ittunk, ettünk egy Avoca nevű helyen.
Ez a kirándulás hétvégén volt, mint minden kirándulás, amit össze tudunk hozni, ugyanis nem nagyon tudunk, akarunk szabadnapokat kivenni.
Egyébként mostanság egyre kevesebbet kell bevásárolni járnunk, ugyanis a korábbiakhoz képest is megnőtt a munkahelyről hozzott kaja mennyisége. Nem tudom erről írtam-e már, de minden nap az O'Briensben kidobják azokat a kajákat, amik nem bírnák másnapig. Bár leginkább a HACCP-s előírásokat követik abban, hogy bizonyos megbontott dolgokat kidobnak. Így fordulhatott elő, hogy Írországban sem kenyeret, sem tejet még nem kellett vennünk. Egészen elképesztű mennyiségben állnak itthon a mindenféle óbrájenszes dolgok: 10 litertej, 6 kiló kenyér, 4 narancslé, smothie, tészták stb. Na ez most már végképp dicsekedésnek fog tűnni, de komolyan mondom, hogy meg se bírjuk enni a sok hazahordott kaját. A lányok derék munkát végeznek, az alap, hogy a kedvencem a "scone" nevű sütiből minden nap hoz Nóri. :) A munkahely két szintes, Andi leginkább alul dolgozik. Ottjobban lehet "pakolni" nap végén. Úgyhogy Peti általában az Andi által még nap elején elkészített "pre-pack" szendvicset viszi másnap a melóhelyére. Ő ugyanis nem kajálhat a Sparban ingyen, és kitalálta, hogy tőle egy petákot sem látnak, sose vesz majd ott kaját... Szerencsére nekem az estebédem jár a munkabéren felül. Azért ez napi szinten otthon is tétel, nemhogy itt. A legújabb fejlemény, hogy Peti banánt tud hozni több kilónyit, én pedig bagettet, péksüteményt, rántott csirkemellet, stb. meleg kajákat a melóhelyről. Úgyhogy most már 4en hordunk haza kaját.
Jelenleg úgy van a beosztásom, hogy minden hétköznap dolgozok 8 órát (fél óra kajaszünet, ezért 7,5 órát fizetnek), és még a szombat-vasárnap közül az egyiken szoktam dolgozni. Van, hogy kicsit még hamarabb is be kell mennem, ez jelenthet 10-12 órát is egy napra. Ez most így soknak tűnik, az is, de abszolút nem bánom. Fárasztó, mint minden munka, de azért gyorsan telik el minden nap. Nem szoktam az órát bámulni. Bármilyen hihetetlen, de sokszor örülök, ha nem kell kasszáznom. Ez tűnik a kényelmesebb melónak, de egy idő után hihetetlen unalmas.
Néhány szót írok a munkatársakról is. Elég nagy a forgás a munkahelyen. Mióta ott vagyok, azóta 3 újabb ember dolgozott már ott. Azért írom múlt időben, mert 2 brazil (építőmérnök, pilóta) már befejezte, azaz egyiket kirúgták, a másik felmondott mielőtt kirúgták, a lengyel srác pedig csak most kezdett, vele még bármi lehet. Ma volt a 3. napja, 16 (!!!) éves.... Az egész családja kijött Írországba, azt mondta, hogy a zsé miatt. No comment.
Legrégebben a Wicklow-i kirándulás volt. Ez egy szervezett buszos túra, és elvisznek Dublintól délre a "hegységbe". Magassága 500-800 méter között maximum. Olyan tőzeges, kietlen tájakat láttunk, mint a kalandfilmekben, Gyűrűk urában, Rettenthetetlen stb. lehet látni. Nem véletlenül sok filmet forgattak itt. A Rettenthetetlen címűt is. Elmesélték nekünk, hogy Mel Gibson 6 hétig együtt sátrazott a helyszínen a statiszta egyetemista fiatalokkal. Aztán az alábbi képen látható Lough Tay nevű tónál írta a Beatles a Yesterday című számot. Továbbá megtudtuk, hogy miért festik az angol típusó téglaházak bejárati ajtajait különböző színűekre: Hogy a férj, mikor részegen hazatántorgott, akkor leginkább csak a színre emlékezett, a házszámra nem. (Ez inkább poén szerintem, mint amennyire hihető.) De ami igaz-igaz. Rengeteg féle ajtót látni, vannak elképesztő színűek is. Lila, rózsaszín... A Wicklow-i buszút egész napra betartott, megnéztük Glendalought, ahová feltétlenül érdemes elmenni. Kb. 1000 éves szerzetesek által épített jellegzetes kőtorony, épületek , templom rom, kelta kereszt, szép táj. Aztán ittunk, ettünk egy Avoca nevű helyen.
Ez a kirándulás hétvégén volt, mint minden kirándulás, amit össze tudunk hozni, ugyanis nem nagyon tudunk, akarunk szabadnapokat kivenni.
Egyébként mostanság egyre kevesebbet kell bevásárolni járnunk, ugyanis a korábbiakhoz képest is megnőtt a munkahelyről hozzott kaja mennyisége. Nem tudom erről írtam-e már, de minden nap az O'Briensben kidobják azokat a kajákat, amik nem bírnák másnapig. Bár leginkább a HACCP-s előírásokat követik abban, hogy bizonyos megbontott dolgokat kidobnak. Így fordulhatott elő, hogy Írországban sem kenyeret, sem tejet még nem kellett vennünk. Egészen elképesztű mennyiségben állnak itthon a mindenféle óbrájenszes dolgok: 10 litertej, 6 kiló kenyér, 4 narancslé, smothie, tészták stb. Na ez most már végképp dicsekedésnek fog tűnni, de komolyan mondom, hogy meg se bírjuk enni a sok hazahordott kaját. A lányok derék munkát végeznek, az alap, hogy a kedvencem a "scone" nevű sütiből minden nap hoz Nóri. :) A munkahely két szintes, Andi leginkább alul dolgozik. Ottjobban lehet "pakolni" nap végén. Úgyhogy Peti általában az Andi által még nap elején elkészített "pre-pack" szendvicset viszi másnap a melóhelyére. Ő ugyanis nem kajálhat a Sparban ingyen, és kitalálta, hogy tőle egy petákot sem látnak, sose vesz majd ott kaját... Szerencsére nekem az estebédem jár a munkabéren felül. Azért ez napi szinten otthon is tétel, nemhogy itt. A legújabb fejlemény, hogy Peti banánt tud hozni több kilónyit, én pedig bagettet, péksüteményt, rántott csirkemellet, stb. meleg kajákat a melóhelyről. Úgyhogy most már 4en hordunk haza kaját.
Jelenleg úgy van a beosztásom, hogy minden hétköznap dolgozok 8 órát (fél óra kajaszünet, ezért 7,5 órát fizetnek), és még a szombat-vasárnap közül az egyiken szoktam dolgozni. Van, hogy kicsit még hamarabb is be kell mennem, ez jelenthet 10-12 órát is egy napra. Ez most így soknak tűnik, az is, de abszolút nem bánom. Fárasztó, mint minden munka, de azért gyorsan telik el minden nap. Nem szoktam az órát bámulni. Bármilyen hihetetlen, de sokszor örülök, ha nem kell kasszáznom. Ez tűnik a kényelmesebb melónak, de egy idő után hihetetlen unalmas.
Néhány szót írok a munkatársakról is. Elég nagy a forgás a munkahelyen. Mióta ott vagyok, azóta 3 újabb ember dolgozott már ott. Azért írom múlt időben, mert 2 brazil (építőmérnök, pilóta) már befejezte, azaz egyiket kirúgták, a másik felmondott mielőtt kirúgták, a lengyel srác pedig csak most kezdett, vele még bármi lehet. Ma volt a 3. napja, 16 (!!!) éves.... Az egész családja kijött Írországba, azt mondta, hogy a zsé miatt. No comment.
2007. november 7., szerda
Wicklow-i képek
Először gondoltam írok majd hosszasan a kirándulásról, de mivel jelenleg egymást követő 10 nap dolgozok, és vendégeink is vannak (Pajna Gabi és Marci), így csak néhány képet rakok fel.
2007. október 30., kedd
Bolti lopások, trükkök
Tudni kell, hogy a tizenéves égedelem rossz kölykökön kívül kell még figyeni néhány felnőttre, fiatalra is. Egy 20 éves forma srácnak például az a heppje, hogy a legforgalmasabb napszakban bejön a boltba, leemel egy Lucozade nevű üdítőt, becsúsztatja a pulóverébe, aztán tesz egy kört a boltban, majd mint aki nem vásárolt semmit, kisétál. Kétszer már biztos megcsinált, de mindkétszer megúszta. A kamera viszont felvette a dolgot, és a kínai főnök (Chan) azon nyomban kinyomtatta színesben a kasszákhoz. Ám azokon a képeken szerencsére nem túl kivehető a srác, így tuti nem lehet felismeri. Nekem amúgy teljesen mindegy, amíg nem az én műszakomban tevékenykedik.
A boltban lehet mobiltelefont is feltölteni. Kinyomtatunk egy számkódot, és azt kell beütni feltöltéskor. Sose néztem még meg alaposan, mert mindig egyből eladtam, de állítólag kb. 10 számjegyű a kód. Ezt a feltöltést szokta kikérni az a középkorú férfi is, aki azzal él vissza, hogy előbb kikéri a kódos feltöltős lapot. Aztán a pénztárost megkéri, hogy adjon neki valamilyen dohányt, amihez le kell hajolni, és ott is kicsit távolabb van. Ezalatt eltelik kb. 5-6 másodperc. Majd kijelenti, hogy ő nem is annál a mobilszolgáltatónál van, rossz feltöltést adtak neki, és nem kéri. Ekkor a kódlapot el szoktuk rakni, de később eladjuk másnak. Azonban ez a másik valaki visszajött, hogy nem sikerült a feltöltése. No, biztos mindenki kitalálta: a fickó 5 másodperc alatt memorizálja a 10 számjegyet. Kimegy és beüti emlékezetből. Ez a mániája… Nyílván a legnagyobb tétellel nyomja, azaz 20 euróval. Gondolom mindig talál új üzletet, ahol már kiismerték, egyszerűen nem megy vissza. Az egyik új srácot Eduardot már sikerült átvernie.
A boltban lehet mobiltelefont is feltölteni. Kinyomtatunk egy számkódot, és azt kell beütni feltöltéskor. Sose néztem még meg alaposan, mert mindig egyből eladtam, de állítólag kb. 10 számjegyű a kód. Ezt a feltöltést szokta kikérni az a középkorú férfi is, aki azzal él vissza, hogy előbb kikéri a kódos feltöltős lapot. Aztán a pénztárost megkéri, hogy adjon neki valamilyen dohányt, amihez le kell hajolni, és ott is kicsit távolabb van. Ezalatt eltelik kb. 5-6 másodperc. Majd kijelenti, hogy ő nem is annál a mobilszolgáltatónál van, rossz feltöltést adtak neki, és nem kéri. Ekkor a kódlapot el szoktuk rakni, de később eladjuk másnak. Azonban ez a másik valaki visszajött, hogy nem sikerült a feltöltése. No, biztos mindenki kitalálta: a fickó 5 másodperc alatt memorizálja a 10 számjegyet. Kimegy és beüti emlékezetből. Ez a mániája… Nyílván a legnagyobb tétellel nyomja, azaz 20 euróval. Gondolom mindig talál új üzletet, ahol már kiismerték, egyszerűen nem megy vissza. Az egyik új srácot Eduardot már sikerült átvernie.
Ezek is ők, tudjátok a fejlettek...
Tudom, hogy az írekről már sok negatívumot írtam, az a helyzet, hogy ez ezután se lesz másképp. A bolt eléggé a külvárosban van, tehát lehet a „szakadt” részét látom a társadalomnak. A szakadtat úgy értem, hogy igénytelen, mert egy: a gyereke KOSZOS, de annyira koszos gyerekek otthon nincsenek, (ezt látni kell) kettő: este kocsmázni jár (mondjuk ez nem új, otthon ugyanez van bizonyos helyeken) három: bunkó. Sajnos nem is érdekelne, csak nekünk a többségével jópofizni kell, mert törzsvásárló a boltban. A történet tegnap (10.26) esett meg amit most elmesélek néktek. Bejött 2 dagi 12-14 éves srác (ja a legtöbb borzasztó kövér). Szokásos húsos szendvicset kirendelték, szokásos paraszt stílusukban. Miután odaadtam nekik, látom, hogy mennek a kassza felé, aztán az egyik nekiment a borospultnak, egy üveg bort (9 euro=1750 Ft) levert, mondjuk tényleg véletlenül. Nos lássuk mi történne otthon. Rendes gyerek elnézést kérne, és megkérdezné, hogy ki kell-e fizetnie. Itt: a gyerek megrántotta a vállát, aztán csak annyit mondott: „Accidents can happen.”=”Megesnek az ilyen balesetek.” És miután gyorsan kifizette amit vett, egyből távozni akart a boltból. B****eg!-gondoltam. Mondom neki, hogy „Itt maradsz!” Mire ő : „Miért?” Mondom, hogy a kár miatt amit okozott. Odajött Szedlák is, mondta, hogy nem fizettetjük ki a gyerekkel. (Minden nap kólára, chipsre stb.elveri a bor árát.) Szóval nem éri meg elveszteni, mint vevőt. Aztán lehet magába szállhatott a gyerek, mert később visszajött elnézést kérni. Még hozzátartozik, hogy szemtanúja volt az egésznek a srácot valószínű már ismerő nő is, aki miután mondtuk a gyereknek, hogy nem kell kifizetnie, és semmit nem mondott rá, a nő csak odacsapott egy lágy nyaklevest. Ebből legalább leszűrhettük, hogy az idősebb korosztállyal semmi gond nincs.
Tegnap egyébként eseménydús nap volt, szinte végig kasszáztam. A péntekek híresek arról, hogy aznap van az Euro Millions sorsolás. Mindenki jön venni. Például az egyik fazon 220 euroért vett ( 55 000 Ft). Egy másiknak, akit én szolgáltam ki, mondom miután vett: „GUD LUK!”=Sok szerencsét íres kiejtéssel. Erre ő: „ Az én koromban már az a szerencse, ha minden nap felkelek!” Mintegy 60-as fazon volt… Jót nevettem.
Amúgy nagyon szeretnek játszani. A kaparós sorsjegyek nagyon mennek. Például minden nap van aki ugyanazt veszi meg, aztán ha nyer vele, akkor a nyereményből vesz még annyit, amennyi kitelik, amit azokon nyer, abból is. Szóval addig játszanak amíg el nem költik a pénzt amit aznap szerencsejátékra akartak elszórni.
Aztán szintén október végi történet. Este fél kilenc, megyek zárni a kajálda részt, de hallom, hogy hangos fiatal 12-15 körüli suhancok érkeznek a bolt elé. Ilyenkor szabály, - a lopások miatt -, hogy azonnal be kell zárni a boltot. Szerencsére senki sem volt a boltban. A redőnyt elkezte leengedni a főnökasszony. (Aznap hárman voltunk Maryann a főnök felesége, meg Szedlák és én.) Szedlák Balázs elállta az ajtót, hogy újabbak már ne jöjjenek be, én meg a már bejött két suhanc elé álltam, és kitártam a kezem. Az egyik nekijött, visszatartottam, mire elkezdett káromkodni. Meg, hogy mit érek hozzá. No nem akarom itt bő lére ereszteni. Lényeg, hogy ezek is a koszos ír kölykök voltak. Koszos arc, koszos bemelegítő. A két fej különbség vagy a csúnya arcom fene tudja, lényeg nem lett verekedés. Kiraktuk őket. Főleg Szedlák kezelte rutinosan a helyzetet, de ott is benne volt a tetlegesség veszélye. Ezek általában 5-15-en megszállják a boltot, és szabadrablásba kezdenek, míg néhányuk leköt minket a pénztárnál.Most kérdezhetnétek, hogy hogyan tudnak átvinni bármit a pénztáron. Egyszerű. A pénztár nem a bolt kijáratánál van. Ír logika. Eddig egyetlen olyan bolttal se találkoztam, ahol nem lehetne bármit is kivinni.
Voltak vicces esetek is. Bejött egy srác, mutat nekem egy papírt, amin egy cím volt. Tört angollal magyarázta nekem, hogy oda menne lakni. Odakint koromsötét volt már… Mondom nekién is a tanult angolommal, hogy a környék utcáiról fogalmam sincs. De kérdezze meg Balázst. Ahogy elhangzott a név, Balázst már magyarul kérdezte. Mondta, hogy ilyen név tudtommal nincs másik nyelvben. Szóval két magyar Dublinban „gyönyörűen” elbeszélgetett egymással angolul…
A következő történet főszereplője egy nyíregyházi srác, aki ott lakik a bolthoz közel. Nemrég érkezett Dublinba minimális angol nyelvtudással, autókozmetikus végzettséggel. Eleinte nem talált munkát, aztán egy építkezésen talált 14,80-as órabérrel (3650 Ft/óra). Viszonyításul én kicsit több mint a feléért dolgozok a boltban.Ettől fügetlenül nem lehet irigyelni, mert állítólag eléggé széthajtják. Bár ránézésre nem a munka bajnoka. A múlt héten eléggé megszívta, mert ráesett egy vasgerenda a vállára, és egy hétre kiírták betegszabadságra. No ebben a történetben nincs semmi csattanó. END
Tegnap egyébként eseménydús nap volt, szinte végig kasszáztam. A péntekek híresek arról, hogy aznap van az Euro Millions sorsolás. Mindenki jön venni. Például az egyik fazon 220 euroért vett ( 55 000 Ft). Egy másiknak, akit én szolgáltam ki, mondom miután vett: „GUD LUK!”=Sok szerencsét íres kiejtéssel. Erre ő: „ Az én koromban már az a szerencse, ha minden nap felkelek!” Mintegy 60-as fazon volt… Jót nevettem.
Amúgy nagyon szeretnek játszani. A kaparós sorsjegyek nagyon mennek. Például minden nap van aki ugyanazt veszi meg, aztán ha nyer vele, akkor a nyereményből vesz még annyit, amennyi kitelik, amit azokon nyer, abból is. Szóval addig játszanak amíg el nem költik a pénzt amit aznap szerencsejátékra akartak elszórni.
Aztán szintén október végi történet. Este fél kilenc, megyek zárni a kajálda részt, de hallom, hogy hangos fiatal 12-15 körüli suhancok érkeznek a bolt elé. Ilyenkor szabály, - a lopások miatt -, hogy azonnal be kell zárni a boltot. Szerencsére senki sem volt a boltban. A redőnyt elkezte leengedni a főnökasszony. (Aznap hárman voltunk Maryann a főnök felesége, meg Szedlák és én.) Szedlák Balázs elállta az ajtót, hogy újabbak már ne jöjjenek be, én meg a már bejött két suhanc elé álltam, és kitártam a kezem. Az egyik nekijött, visszatartottam, mire elkezdett káromkodni. Meg, hogy mit érek hozzá. No nem akarom itt bő lére ereszteni. Lényeg, hogy ezek is a koszos ír kölykök voltak. Koszos arc, koszos bemelegítő. A két fej különbség vagy a csúnya arcom fene tudja, lényeg nem lett verekedés. Kiraktuk őket. Főleg Szedlák kezelte rutinosan a helyzetet, de ott is benne volt a tetlegesség veszélye. Ezek általában 5-15-en megszállják a boltot, és szabadrablásba kezdenek, míg néhányuk leköt minket a pénztárnál.Most kérdezhetnétek, hogy hogyan tudnak átvinni bármit a pénztáron. Egyszerű. A pénztár nem a bolt kijáratánál van. Ír logika. Eddig egyetlen olyan bolttal se találkoztam, ahol nem lehetne bármit is kivinni.
Voltak vicces esetek is. Bejött egy srác, mutat nekem egy papírt, amin egy cím volt. Tört angollal magyarázta nekem, hogy oda menne lakni. Odakint koromsötét volt már… Mondom nekién is a tanult angolommal, hogy a környék utcáiról fogalmam sincs. De kérdezze meg Balázst. Ahogy elhangzott a név, Balázst már magyarul kérdezte. Mondta, hogy ilyen név tudtommal nincs másik nyelvben. Szóval két magyar Dublinban „gyönyörűen” elbeszélgetett egymással angolul…
A következő történet főszereplője egy nyíregyházi srác, aki ott lakik a bolthoz közel. Nemrég érkezett Dublinba minimális angol nyelvtudással, autókozmetikus végzettséggel. Eleinte nem talált munkát, aztán egy építkezésen talált 14,80-as órabérrel (3650 Ft/óra). Viszonyításul én kicsit több mint a feléért dolgozok a boltban.Ettől fügetlenül nem lehet irigyelni, mert állítólag eléggé széthajtják. Bár ránézésre nem a munka bajnoka. A múlt héten eléggé megszívta, mert ráesett egy vasgerenda a vállára, és egy hétre kiírták betegszabadságra. No ebben a történetben nincs semmi csattanó. END
2007. október 22., hétfő
Munka és itteni magyarok
A Londisba amúgy elég sok magyar jár be estefelé. Összesen majdnem tízen. Megtudtam, hogy nem messze a bolttól van két albérlet egymás szomszédságában. Az egyikben 8, a másikban 5 magyar lakik. Az egyik szakasztott Gangsta Zoli. A srác az itteni magyarok közül, mint kiderült benne van a bulik szervezésében. Ugyanis nemrégen járt Dublinban a Tankcsapda, legutóbbi 7végén szombaton (10.20.) pedig mi is mehettünk volna az Irígy Hónaljmirigy koncertre.Kicsi a világ, állítólag a TV2 forgat egy 5 részes sorozatot az Irígy Hónaljmirigy itteni turnéjáról. 5 városba mennek itt Írországban koncertezni, ahol meginterjúvolják a magyarokat. Mondta a srác péntek este, mikor dolgoztam, hogy ők szervezték le a szállást, kaját, meg ő megy eléjük a reptérre aznap. Mondjuk a szállásszervezés annyi volt, hogy a zenekar bizonyos tagjai csak inni, bulizni jöttek ide, így ott alszanak a Londis mellett lakó magyaroknál. Végül szombaton Szedlák Balázs és Rácz Enikő jött hozzánk át vendégségbe. Nekem sem lett volna túlnagy kedvem koncertre menni, maximum a poén kedvéért. Kb. 400-500 magyarral számolt a magyar szervező srác. Azt mesélte, hogy elég jól álltak a jegyeladásban. A magyar boltban, illetve nála is meg lehetett venni a jegyeket. Igen, a magyar boltban! Nem tudom, hogy írtam-e már róla, de Dublinban van egy Paprika Stores nevű „hálózat”, ami egy magyarvegyesboltot és egy borboltot üzemeltet. Sajnos a vegyesboltban nem sok árutlehet kapni,és nagyon drágán (mondjuk egy fél literes tejföl 750 Ft, liszt 500 Ft). A drágát azt úgy mondanám, hogy az itteni Lidl-höz, vagy lengyel boltokhoz képest. Amúgy márcsak a hangulat miatt is megéri bemenni. Nádudvari tejföl, kisalföldi liszt, győri keksz, nemzeti sport, meg hasonló magyar újságok stb. A vendégeinknek mindenképp megmutatjuk. Múltkor azért vettünk itt pár olyan dolgot, amit máshol nem lehet kapni, vagy nem olyan minőségűt. Ilyen a gyümölcstea, amit az írek nem isznak sokat, ezért a nagyobb boltokban nem is árulnak, csak gagyit. Most jutott eszembe, hogy ami még elég hasznos, hogy a magyarboltban van egy üzenőfal magyar hirdetésekkel. Fodrászok, orvos, pedikűr-manikűrös, ács, szerelő stb. emberek hirdetnak rajta, meg akik lakást, munkát keresnek.
A meló egyébként tetszik. Nem unatkozom, ugyanis a boltban amolyan mindenes vagyok. Ehhez hozzátartozik az árufeltöltés, kasszázás, fagyikészítés, smoothy (joghurtos jeges gyümölcsmix) készítés, kaja készítés (szendvicsek, bagettek, stb.), takarítás, kávéfőző gép. Minden második hétvégén például nekem kell a fagyigépet szétszedni és kitakarítani. J Ez azzal jár, hogy kiengedjük a benne lévő összes fagyit egy vödörbe. A legelső héten a főnök még azt mondta, hogy engedjem le a csatornába a vödör fagyit. Majd a szívem szakadt meg, kb.20 liter fagyi, vagy még több volt. Aztán most hétvégén már mondta, hogy – ez biztos nem HACCP – töltsem vissza, ha végeztem a takarítással, és fagyassza vissza a gép. A hétköznapokon ugye este kell dolgoznom, és minden nap nagyjából kezd beállni egyfajta napirend. Az év végére biztos fejből fogjuk tudni Petivel az összes itt kapható áru nevét. Elsősorban az ital és chipspult tartalmát, mert persze az fogyik a leggyorsabban.
A meló egyébként tetszik. Nem unatkozom, ugyanis a boltban amolyan mindenes vagyok. Ehhez hozzátartozik az árufeltöltés, kasszázás, fagyikészítés, smoothy (joghurtos jeges gyümölcsmix) készítés, kaja készítés (szendvicsek, bagettek, stb.), takarítás, kávéfőző gép. Minden második hétvégén például nekem kell a fagyigépet szétszedni és kitakarítani. J Ez azzal jár, hogy kiengedjük a benne lévő összes fagyit egy vödörbe. A legelső héten a főnök még azt mondta, hogy engedjem le a csatornába a vödör fagyit. Majd a szívem szakadt meg, kb.20 liter fagyi, vagy még több volt. Aztán most hétvégén már mondta, hogy – ez biztos nem HACCP – töltsem vissza, ha végeztem a takarítással, és fagyassza vissza a gép. A hétköznapokon ugye este kell dolgoznom, és minden nap nagyjából kezd beállni egyfajta napirend. Az év végére biztos fejből fogjuk tudni Petivel az összes itt kapható áru nevét. Elsősorban az ital és chipspult tartalmát, mert persze az fogyik a leggyorsabban.
A hónap összefoglalása és egy nap története
Eltelt több, mint egy hónap mióta kijöttünk. A munkával kapcsolatban eddig nem sokat írtam. Köszönhető volt ez annak, hogy eddig elég bozonytalan volt. Mármint az én és Peti helye. Kezdetben ugye Szedlák Balázs segítségével sikerült mindkettőnknek a Londisban elhelyezkednünk. A pontos okokat nem ismerjük, - arra hivatkozva, hogy csak egyikünknek van helye- Petit nem hívták már második hétre. Az első héten pedig még nagyon bíztunk benne, hogy mindketten ott dolgozhatunk. Így csakúgy mint a csajok, mi is egy helyen. De a sors keresztülhúzta a számításainkat. Aztán kb. most egy hónappal később az én helyem kezd stabilizálódni. Peti egy Sparban talált magának helyet. 4 nap alatt sikerült neki a váltás, bár az első másfél héten két nap hívták be csak dolgozni, úgymond „tesztelni”. Az ő helye is igencsak bizonytalan volt. Most az elmúlt héten (10.15-20) már 5 napot melózott, jövő héttől valószínű már beáll a normálisra. Egy napunk kb. úgy néz ki, hogy jobb esetben mindketten elkísérjük a lányokat dolgozni, (a héten 9 órára járnak). Most végreegyszerre mennek 9:15-re és jönnek 17:30-kor. Úgyhogy most nem szükséges. Eddig Andinak 6:30-ra kellett járnia, akkor még sötét van. Ezért Peti minden nap elkísérte, majd visszafeküdt aludni. Nézzük a Peti és én szemszögemből a napot.
9:00 Munkába indulnak a lányok.
10:00 Megyünk netezni a könyvtárba. Ha mindketten dolgoztunk előző nap, akkor nem biztos, hogy át bírunk menni olyan korán. (Tegnap például Peti dolgozott éjjel 2-ig)
12:00 Közösen ebédelünk, általában a Nóri és Andi főz valamit hétvégén, ami még betart a hét elején, aztán fagyasztott pizza, vagy grill virsli a menü
13:50 Elindulok dolgozni (14:15-re járok általában)
15:00 körül Peti is elindul.
17:30 A lányok végeznek, majd várnak ránk, vásárolgatnak, főznek, mosnak, takarítanak, vagy nem, mert nagyon elfáradnak. Szerencsétlen kissé a beosztás. Én kb. 23 órára esek haza, Peti változó, de éjfél és kettő óra között.
9:00 Munkába indulnak a lányok.
10:00 Megyünk netezni a könyvtárba. Ha mindketten dolgoztunk előző nap, akkor nem biztos, hogy át bírunk menni olyan korán. (Tegnap például Peti dolgozott éjjel 2-ig)
12:00 Közösen ebédelünk, általában a Nóri és Andi főz valamit hétvégén, ami még betart a hét elején, aztán fagyasztott pizza, vagy grill virsli a menü
13:50 Elindulok dolgozni (14:15-re járok általában)
15:00 körül Peti is elindul.
17:30 A lányok végeznek, majd várnak ránk, vásárolgatnak, főznek, mosnak, takarítanak, vagy nem, mert nagyon elfáradnak. Szerencsétlen kissé a beosztás. Én kb. 23 órára esek haza, Peti változó, de éjfél és kettő óra között.
2007. október 15., hétfő
Írek ma
A múltkori Howth-i beszámolót Nóri írta, aminek nagyon örültem, mert jól összefoglalta. Azért a Howth-i kirándulás történetét kiegészíteném még azzal, hogy a kutyák, akik a kajánk miatt ránk szálltak egészen jól értettek magyarul is. Történt ugyanis, hogy épp nevettünk, hogy alig veszi észre a bamba kutya a kaját, amit odadobtunk elé, mire lassan felállt (addig ült, és nyitott szájjal bámult minket), majd Nóri felé indult elég sunyi lassúsággal. Peti már érezhetett valamit, mert utasította a kutyát, hogy a dolgát végezze el. Az pedig mint aki érti mit mondtak neki abban a pillanatban nekilátott. Nóri hirtelen elkapta a lábát, miközben óriásit sikított, de mondjuk így: a cipője már nem úszta meg. Amúgy ha már itt tartunk, itt rengeteg kutya van, és ugyanúgy mint Budapesten, ez meg is látszik. A hétvégéken sokan sétáltatnak, ami jó dolog, csak a járdán egyszerűen nem lehet eléggé vigyázni. Tele van minden kutyaszarral. Ezért kész áldás ez a sok eső. Erről szerintem ennyit.
Ami az írek gyereknevelését illeti, illetve környezettudatosságát. Csak annyit tudnék mondani: igénytelen népség. A szelektív hulladékgyűjtésről lehet halltottak már, csak éppen senki sem csinálja. Én még szelektív hulladékgyűjtőt nem láttam. Ami a gyerekeket illeti, egy átlagos napon kezdik a reggelt valami jégkrémmel, csokival, rágóval a boltban, ahol dolgozok, aztán suli után ott folytatják kis kóla, fagyi, rágó, csoki. Mindig ugyanazok a gyerekek járnak be, és minden nap ott verik el a zsebpénzüket. Annyi édességet vesznek, hogy szerintem itt minden fogorvos jól élhet. Ha reggel a szüleikkel mennek a suliba, akkor a következőt lehet látni. Anyuka barátnéjával megy és trécsel. Mindkettőjükön pizsamaalsó és csizma, amibe bele van gyömöszölve a pizsama. Rosszabb esetben otthoni papucs, mezítláb, vagy mamusz!!!!! A mamuszost múlt héten láttuk,a papucsost ma, a pizsamásokat minden nap. Szóval megy a két anyuka körülöttük a gyerekek futkároznak. Ők tényleg jól öltözöttek. Tiszta kontraszt. Tudni kell, hogy itt sok a vallásos suli, meg kötelező az egyenruha az általnos iskolákban. Minden kissrácon nyakkendő, ing, vasalt gatya, mellény vagy pulóver. Minden kislányon szoknya, harisnya, pulóver, vagy blúz. A gyerekek majszolnak valami csokit, a papírokat az utcán szétdobálják, a sörösdobozt belerugják a csatornába a szüleik szeme láttára, akik persze nem szólnak rájuk. Ez itt természetes. Az utcák sokkal szemetesebbek, mint nálunk. Bár szerintem viszonylag sűrűn takarítanak, ez mégse látszik. Egyszerűen az emberek nem szeretik a tisztaságot. Németország, Hollandia, Belgium ehhez képest ethalon.
Ami az írek gyereknevelését illeti, illetve környezettudatosságát. Csak annyit tudnék mondani: igénytelen népség. A szelektív hulladékgyűjtésről lehet halltottak már, csak éppen senki sem csinálja. Én még szelektív hulladékgyűjtőt nem láttam. Ami a gyerekeket illeti, egy átlagos napon kezdik a reggelt valami jégkrémmel, csokival, rágóval a boltban, ahol dolgozok, aztán suli után ott folytatják kis kóla, fagyi, rágó, csoki. Mindig ugyanazok a gyerekek járnak be, és minden nap ott verik el a zsebpénzüket. Annyi édességet vesznek, hogy szerintem itt minden fogorvos jól élhet. Ha reggel a szüleikkel mennek a suliba, akkor a következőt lehet látni. Anyuka barátnéjával megy és trécsel. Mindkettőjükön pizsamaalsó és csizma, amibe bele van gyömöszölve a pizsama. Rosszabb esetben otthoni papucs, mezítláb, vagy mamusz!!!!! A mamuszost múlt héten láttuk,a papucsost ma, a pizsamásokat minden nap. Szóval megy a két anyuka körülöttük a gyerekek futkároznak. Ők tényleg jól öltözöttek. Tiszta kontraszt. Tudni kell, hogy itt sok a vallásos suli, meg kötelező az egyenruha az általnos iskolákban. Minden kissrácon nyakkendő, ing, vasalt gatya, mellény vagy pulóver. Minden kislányon szoknya, harisnya, pulóver, vagy blúz. A gyerekek majszolnak valami csokit, a papírokat az utcán szétdobálják, a sörösdobozt belerugják a csatornába a szüleik szeme láttára, akik persze nem szólnak rájuk. Ez itt természetes. Az utcák sokkal szemetesebbek, mint nálunk. Bár szerintem viszonylag sűrűn takarítanak, ez mégse látszik. Egyszerűen az emberek nem szeretik a tisztaságot. Németország, Hollandia, Belgium ehhez képest ethalon.
2007. október 8., hétfő
Howth
Erről a gyönyörű félszigetről mégírok egy bővebb beszámolót, addig is ezzel a képpel kell beérnetek. Szeptember végén egy napos vasárnap jártunk ott.
Nóri segített a blogírásban:
Howth-i beszámoló
Mivel a hétvégére nagyon jó időt mondtak, gondoltuk, hogy ezt ki kell használni egy kis kirándulásra. Howth busszal kb. 25-30 percre van Dublintól, igy azzal mentünk, bár darttal (helyi gyorsvasút) gyorsabb lett volna, viszont a buszról többet láttunk. Néhány dugóba kerülés után megérkeztünk.
Eredetileg az egész félszigetet be szerettük volna járni, de mivel aznap estére hivatalosak voltunk Panniékhoz vacsorára, csak a tervezett út felét tettük meg. Az északi partot választottuk, és nem bántuk meg. Egy kikötőtől vezetett az utunk fel a keskeny kis ösvényig, amin végiggyalogoltunk. Sok-sok szederbokorba botlottunk, úgyhogy csemegéztünk egy kicsit J. A látvány csodás volt, de erről a mellékelt fotókról ti is láthatjátok. A szél nagyon fújt, igy a kapucnira is szükség volt, nameg a sálra. Sajnos arra már nem jutott idő, hogy a világitotornyot közelebbről is megnézzük, de majd legközelebb.
A buszhoz visszafelé egy nagyon aranyos kutyába botlottunk, a nyakörvén a Sally név szerepelt, de lehet, hogy csak a gazdit hivták igy, mert Peti szerint fiú kutya volt. Na mindegy, Sally elkisért minket, pacsit osztogatott, meg még az ül, fekszik parancsokra is hallgatott nagy nehezen, persze csak angolul. Aztán amikor elkezdtük a szendvicsünket elfogyasztani, két másik kutya is csatlakozott hozzánk, az egyik viszont nagyon bamba volt, mert nem ugrott a leejtett falatért, és szemtelen is, mert kishiján lepisilte a cipőmet.
Este nagyon finom zöldséglevessel, meg mustáros mártásos csirkével és görög salival várt minket Panni és Tomi. Aztán megérkeztek Ágiék is, Ági aznap futotta le a félmaratont(!), és a 2127-ik lett. A fiúknak az este lecsúszott pár sör, meg egy kis bodzapálinka, Andi meg elaludt a fotelben J. Végül az utolsó buszt lekéstük, igy gyalog mentünk haza, de nem volt vészesen messze.
Mivel a hétvégére nagyon jó időt mondtak, gondoltuk, hogy ezt ki kell használni egy kis kirándulásra. Howth busszal kb. 25-30 percre van Dublintól, igy azzal mentünk, bár darttal (helyi gyorsvasút) gyorsabb lett volna, viszont a buszról többet láttunk. Néhány dugóba kerülés után megérkeztünk.
Eredetileg az egész félszigetet be szerettük volna járni, de mivel aznap estére hivatalosak voltunk Panniékhoz vacsorára, csak a tervezett út felét tettük meg. Az északi partot választottuk, és nem bántuk meg. Egy kikötőtől vezetett az utunk fel a keskeny kis ösvényig, amin végiggyalogoltunk. Sok-sok szederbokorba botlottunk, úgyhogy csemegéztünk egy kicsit J. A látvány csodás volt, de erről a mellékelt fotókról ti is láthatjátok. A szél nagyon fújt, igy a kapucnira is szükség volt, nameg a sálra. Sajnos arra már nem jutott idő, hogy a világitotornyot közelebbről is megnézzük, de majd legközelebb.
A buszhoz visszafelé egy nagyon aranyos kutyába botlottunk, a nyakörvén a Sally név szerepelt, de lehet, hogy csak a gazdit hivták igy, mert Peti szerint fiú kutya volt. Na mindegy, Sally elkisért minket, pacsit osztogatott, meg még az ül, fekszik parancsokra is hallgatott nagy nehezen, persze csak angolul. Aztán amikor elkezdtük a szendvicsünket elfogyasztani, két másik kutya is csatlakozott hozzánk, az egyik viszont nagyon bamba volt, mert nem ugrott a leejtett falatért, és szemtelen is, mert kishiján lepisilte a cipőmet.
Este nagyon finom zöldséglevessel, meg mustáros mártásos csirkével és görög salival várt minket Panni és Tomi. Aztán megérkeztek Ágiék is, Ági aznap futotta le a félmaratont(!), és a 2127-ik lett. A fiúknak az este lecsúszott pár sör, meg egy kis bodzapálinka, Andi meg elaludt a fotelben J. Végül az utolsó buszt lekéstük, igy gyalog mentünk haza, de nem volt vészesen messze.
Andi és Peti nappali és hálószobája
Nagyjából ilyen a mi szobánk is, majd csinálok róla képet. A TV igazi, nem mi szerkesztettük be.
Lakás
A korábban feltett képek között van arról a tipikus angol típusú sorházról készült kép is ahol lakunk. Most a konyháról, "nappaliról"is felteszek képet. Talán így jobban elképzelhető az egész.
Ezen a képen látszik nyíllal bejelölve, hogy hozzánk az utcáról egy kis kovácsoltvas kapun keresztül lehet lejutni. Az ablakunk épp látszik. A bejárati ajtó a lépcső alatt van.
Itt látható a konyhánk. Jobbra van a bejárati ajtó. Amúgy van minden a konyhában. Bár azóta kiderült, hogy az egyik lakásban lévő mosógép használhatatlan. A képbe belógó cigánycsillár (értsd: villanykörte) kb. 180 centi magasságban van, így napi rendszerességgel feljelem le.
2007. október 4., csütörtök
Dublini belváros egy átlagos napon
A kép nem igazán mutatja meg, de általában aki pólóban, rövidnadrágban flangál, az biztos ír. Vannak akik leginkább csak bemelegítőben, meg elég gáz ruhákban, nem ritkán nappal pizsamában (mi is láttuk) mennek utcára.
Sör és egyéb folyékony italok
Először is alkoholt csak úgynevezett "off licence" üzletekben lehet venni,vagy kocsmákban. Mindkettőből sok van. Bár szerintem a mi utcánk különösen jól áll e tekintetben. A mi oldalunkban 200 méteren 4 kocsma 2 off-licence. A kocsma szót mostantól - vessetek meg - nem fogom sűrűn használni, mivel ezek tényleg pub-ok. Az emberek újságot olvasni, enni, Guiness -t inni járnak be. Délelőtt iszonyatos csend van, márha nem szól halk (!) zene, és sokan egyedül olvasgatnak, iszogatnak. Ami nagyon tetszik, hogy tlos bent dohányozni, és ezt abszolút betartatják.Így tegnap is megtehettem (09.03), hogy Petivel és Balázzsal beszélgettünk (ittunk, én csak teát) az egyik belvárosi kocsmában, aztán mentem dolgozni. Nem tudom említettem-e, hogy Dublin átlagéletkora kb 30 év körül van. Alig látni nappal időseket az utcán. Nos megtaláltuk őket Petivel! Legalábbis a férfiakat. Ott ülnek egész nap a pubban. Este meg jön a dolgozó ifjúság inni.
Az árak kb. 1-2 euró között lehet boltban, meg off-licence-ben venni sört. A Temple Bar pubjaiban (Dublin leghíresebb szórakozónegyede, tele pubokkal) pedig 5 eurot kérnek általában egy korsó sörért.
És akkor János kérésére a sörhelyzetről. Vannak itt amolyan női sörök amikre én is kíváncsi voltam, mivel olyan belga málnasör ízt vártam. Nos a Bulmers nevű almasört nem igazán adta be. Ami a körte ízűt illeti, az már elérte a szilveszteri kölyökpezsgő vagy a traubisoda színvonalát. Szóval azmondjuk legalább finom, bár méreg drága. Ezek a gyümölcsből készített sörök olyan 1-2 %-os alkoholtartalmúak. A normál sörök pl a Guiness, Carlsberg, Tuborg, Warsteiner, Becks, Newcastle 5% körül mozognak. Igen János jól látod ezeknek az íreknek is csak az angol sörök vannak, meg a németek. A Guiness a mindenük, ezen felül esetleg egy-két helyi sörfőzde, max. néhány skót sör és kifújt. Bár még nem volt időnk (meg eurónk)mélyreható vizsgálatokba kezdeni. Amúgy a Guiness habja nagyon tetszik, hogy tiszta krémes, meg az íze is tényleg finom.
A boraik viszont roszak, merthogy nincs nekik. Tele vannak importtal. Magyar egy se. Inkább csak a szokásos volt angol gyarmatok. Ausztrália,Dél-Afrika, meg Franciaország.
Egyenlőre még tényleg nem sok konkrét élményünk van a témában, de amint lesz, akkor majd írok róla. Lehet még felfedezem, hogy van más sörük is ami jó, és nem Guiness-nek hívják.
Az árak kb. 1-2 euró között lehet boltban, meg off-licence-ben venni sört. A Temple Bar pubjaiban (Dublin leghíresebb szórakozónegyede, tele pubokkal) pedig 5 eurot kérnek általában egy korsó sörért.
És akkor János kérésére a sörhelyzetről. Vannak itt amolyan női sörök amikre én is kíváncsi voltam, mivel olyan belga málnasör ízt vártam. Nos a Bulmers nevű almasört nem igazán adta be. Ami a körte ízűt illeti, az már elérte a szilveszteri kölyökpezsgő vagy a traubisoda színvonalát. Szóval azmondjuk legalább finom, bár méreg drága. Ezek a gyümölcsből készített sörök olyan 1-2 %-os alkoholtartalmúak. A normál sörök pl a Guiness, Carlsberg, Tuborg, Warsteiner, Becks, Newcastle 5% körül mozognak. Igen János jól látod ezeknek az íreknek is csak az angol sörök vannak, meg a németek. A Guiness a mindenük, ezen felül esetleg egy-két helyi sörfőzde, max. néhány skót sör és kifújt. Bár még nem volt időnk (meg eurónk)mélyreható vizsgálatokba kezdeni. Amúgy a Guiness habja nagyon tetszik, hogy tiszta krémes, meg az íze is tényleg finom.
A boraik viszont roszak, merthogy nincs nekik. Tele vannak importtal. Magyar egy se. Inkább csak a szokásos volt angol gyarmatok. Ausztrália,Dél-Afrika, meg Franciaország.
Egyenlőre még tényleg nem sok konkrét élményünk van a témában, de amint lesz, akkor majd írok róla. Lehet még felfedezem, hogy van más sörük is ami jó, és nem Guiness-nek hívják.
2007. szeptember 29., szombat
A sikerhez vezető rögös út
Az első három napban sorozatos sikertelen próbálkozások után még az is felvetődött, hogy 4en nem egy helyre megyünk lakni, hanem kétfelé muszáj osztódnunk. Ez is közrejátszott abban, hogy Andi és Peti rábukkant álmaink „referencia nélküli” lakására. Mivel ez a közvetítő nem kért semmilyen referenciát. Illetve elég volt neki a hosteles francia, recepciós srácnak az aláírása. És a szavunk, hogy fizetni fogunk. Végül kivettünk két garzont havi 920 euróért lakásonként, azaz kb. 230 000 Ft-ért/lakás. Teljesen felújított, új bútorokkal, és háztartási gépekkel. A rezsit is tartalmazta az ár, ahogy a síkképernyős TV-t 18 csatornával… Ja és ami a legjobb, hogy Andi és Nóri munkahelye gyalog 10-15 perc, szóval nekik nem kell költeniük a közlekedésre. Mondjuk így, hogy itteni viszonylatban belvárosi (!) a kéró, és közepes árfekvésű. Persze otthon ez a kéró kb. 60 ezerbe kerülne. Sajnos ez van, ez a legnagyobb kiadás idekint.
Amúgy azt hallottuk, hogy egy nem jó környékre költöztünk. Egy munkatársa például Panni (itteni segítőink egyike) lelkére kötötte, hogy oda csak taxival menjen. Vannak fura arcok, de amúgy egy Hatvan utca pár évvel ezelőtt, vagy Nagysándortelep, Józsefváros hangulatnál nem rosszabb. Értsd sok az új ház, de a lepukkant embereknek is jó házuk van meg van egy-két bedeszkázott épület. Nórival mi a földszinten lakunk, Andi és Peti az első emeleten. A mi szomszédunk egy ritka igénytelen valaki. Aki meglátogat majd minket, az meglátja, mert leírni lehetetlen. Azért megpróbálom pár szóban. A bejáratához szintén az utcáról közvetlenül le lehet menni. Ahogy lemegyünk a lépcsőn szembetűnő a ház építőinek az a minden elismerést megérdemlő újítása, hogy a szomszédunknál végződik egy cső, amin lejön a ház másik két lakójának mosogatójából az anyag… Van ott a cső végződésénél egy csatorna lefolyó. Na ezt a múlt héten fedeztük fel, hogy van, mert addig be volt dugulva, és csak annyi látszott, hogy a zsíros szutyok végigfolyik a srác kérója előtti betonon. (Szerencsére felé lejt a terület :) Szuper látvány. Ja és szereti a szemetet nem összegyűjteni, egy egész kis halom van a bejáratánál. Na mondjuk még most mielőttünk is van szatyrokba rakva, mert nem tudjuk hol vannak a ház közös kukái. Bár van egy olyan lehetőség is, hogy vesz az ember egy nagy fekete zsákot, meg rá egy cédulát, aztán kiteszi az utcára és elszállítják. Lehet ez lesz végül.
Visszatérve a melós témára. Nem sokkal később kaptunk mi is Petivel munkát, ami szintén közel van a szálláshoz. Kicsit több mint 15 percre gyalog. Mivel a belváros is ugyanennyire van, így azt kell mondanom, hogy ennél jobbat nem tudtunk volna itt találni. Mindenkinek közel van a melóhely, és nem kell fizetni kb. 20 000 Ft-ot (!)a havi bérletért. Bécsben egy szemeszter jegy (5 hónapos) volt 32 000 Ft. Bécs ehhez képest egy olcsó város. Állítólag –itteni magyar jótevőink szerint - jobb nem átszámolni a dolgokat. Ami engem illet, ez még nagyon nem megy.
A csajok az O’Briens nevű take-away-ben dolgoznak. Közel az üzleti negyedhez, vagy inkább benne. Tomi is pont ott dolgozott, és ami a nagy szerencse, hogy a tulajdonos (Andy) nagyon szerette. Így elég volt beajánlania Nórit és Andit, már ideérkezésünket követő 4. nap interjún voltak. Mindkettőjüket felvette. Pont 3 lányt keresett az étterembe. Óriási szerencsénk volt!!! Sőt ami még ennél is durvább: két héttel ezután, azaz ezen a héten kiderült, hogy tulajdonosváltás lesz annál az O’Briensnél. Andy eladta, de abba nem ment bele, hogy az új tulaj hozza a saját személyzetét!!! Ezt az embert aranyba kell önteni. A munkájuk egyébként szendvicskészítés, kiszolgálás, takarítás, mosogatás. Szóval legalább Peivel fellélegezhettünk, hogy már nem kell aggódnunk a lányok miatt. Meg aztán lesz aki fizeti a Guinesst-t a kocsmában. J
Szóval mi is elkezdtünk nézelődni. Bár inkább első szám első személyben írnám. Peti ugyanis nem nagyon erőltette a dolgot. Eleinte én nagyon bíztam abban, hogy beadom az utcáról érkezve az önéletrajzomat valahová, és majd visszahívak. Úgy általánosságba még mindenképp megkell említeni, hogy nagyon jól döntöttünk, amikor a szeptembert választottuk.Tényleg ilyenkor van nagy mozgás a munkaerőpiacon. A sok nyári idénymunkás, diák stb. hazamegy és sok helyen kint van a staff required (tehát hogy felvesznek embert). Tényleg bármerre mentünk rakás helyre ki volt téve. Nekiálltunk kamu önéletrajzot gyártani. Nekem a végére 5 volt, mert kellett egy bolt eladós, egy kávézós-kocsmás, egy gyorskajáldás, egy targoncás, meg egy normális (ez csak az igazságot tartalmazta). Nóri és Andi csak egy ilyen kamut gyártottak és a legelső interjún be is jött nekik. Előtte szerencsére betanulták. Mert Andy kikérdezte tőlük, meg utána le kellett írniuk egy lapra emlékezetből.
Node visszatérve a próbálkozásaimra. Carlos a munkahelyén kinyomtatta az önéletrajzokat, a lányok 1 órán belül már haszát is vették. Aztán én is beadtam 3 helyre. Az elsőnél ahogy átadtam egyből megkérdezték, hogy lengyel vagyok-e? Nos ők vannak itt a legtöbben. Ha már szóba jöttek, akkor leírom, hogy csak a belvárosban van 2 lengyel fodrászat, 1 balti kocsma, 6 lengyel bolt. A harmadik helyen, ahová beadtam (kávézó) barstaffot (pultos) és deli staff-ot (kajás) kerestek. Amikor beadtam megkérdezte a csaj, hogy tudok-e kávét főzni géppel. Hát gondoltam hogyne! „Azt hiszem tudok.” – mondtam neki, meg ha megtanítasz rá, akkor biztos fogo tudni, gondoltam hozzá. No mondta, hogy jöjjek vissza másnap 14 órára betanításra. Ez eléggé feldobott, de mint kiderült nem volt olyan sima. Sajnos másnap a főnök már semmilyen betanításról nem beszélt, hanem ahogy beléptem megkért, hogy csináljak neki egy cappucinot. Bár előző nap (Tomi révén) továbbképeztettem magam kávé fajtákból, mégis esélytelen volt. Abban a pillanatban csak két választásom volt, vagy bevallom, hogy soha életemben nem főztem, vagy megpróbálom, és levágja rögtön mi az ábra. Mivel nem láttam értelmét a további színjátéknak, így az igazság mellett döntöttem.
Még beadtam kb. 10 helyre az önéletrajzot, de sehonnan nem hívtak fel. Persze mind a 10 hely a bevárosban volt, így bizos ott sokan adják be. 10 hely pedig nem olyan nagy esély. Lehetett volna 50-et is találni. Aztán végül itt is bizonyosodott az, ami otthon is igaz. A legtöbb munkahelyhez itt is csak kapcsolatokra van szükség. Szedlák Balázstól kérdezte meg Peti eközben, hogy nincsen-e szükség 2 emberre ahol ő dolgozik. Egy Londis nevű kiskerekedelmi, kb. Héliker nagyságú bolt. Van benne juice bar, csavaros fagyi gép, szerencsejáték automata, kávéautomata (ez amolyan gombnyomogatós, nem bonyolultJ ), lehet számlát befizetni (posta), deli pult hideg-meleg kajákkal (gyorsétterem), kevés zöldség-gyümölcs és persze az élelmiszerek. Elég összetett üzlet is helyen. A főnök, egy Chen nevű kínai behívott minket. Megnézte az önéletrajzainkat (ebbe már kevesebb kamu volt, részemről 4 gyakorlati helyből csak 1, igaz az az egy volt csak bolti jellegű). Aztán el kellett mennünk egy 2 órás „training”-re. Igazából semmit nem akart tanítani nekünk, csak azt akarta látni, hogy tudunk-e dolgozni. Megfeleltünk, úgyhogy azóta ott vagyunk. Én a kajálda részen kezdtem, aztán áttettek a juice bar+fagyi+kávégép részre. Peti árufeltöltő, pénztáros. Nagyjából egybemosódnak itt a pozíciók. Mindenkinek kell mindent csinálni. Tegnap este már én is kasszáztam egy kicsit. Íy este 21 óra magasságában érkeznek a bolthoz a „pizsamások”. Kár is idézőjelbe tenni. Itt olyan kicsikről és nagyokról van szó, akik pizsamába jönnek venni mondjuk gumicukrot, fagyit (odakint olyan 5 celsius fok) vagy chipset. A kedvencem az a 10éves forma lány, aki a faterjával jött be. Rózsaszín pizsama, kicsit nagy volt rá, így leért a földig. Az alja olyan koszos volt, mivel a földet érte, hogy feketéllett!! Gratulálok, ha abban bemászik az ágyba!
Amúgy azt hallottuk, hogy egy nem jó környékre költöztünk. Egy munkatársa például Panni (itteni segítőink egyike) lelkére kötötte, hogy oda csak taxival menjen. Vannak fura arcok, de amúgy egy Hatvan utca pár évvel ezelőtt, vagy Nagysándortelep, Józsefváros hangulatnál nem rosszabb. Értsd sok az új ház, de a lepukkant embereknek is jó házuk van meg van egy-két bedeszkázott épület. Nórival mi a földszinten lakunk, Andi és Peti az első emeleten. A mi szomszédunk egy ritka igénytelen valaki. Aki meglátogat majd minket, az meglátja, mert leírni lehetetlen. Azért megpróbálom pár szóban. A bejáratához szintén az utcáról közvetlenül le lehet menni. Ahogy lemegyünk a lépcsőn szembetűnő a ház építőinek az a minden elismerést megérdemlő újítása, hogy a szomszédunknál végződik egy cső, amin lejön a ház másik két lakójának mosogatójából az anyag… Van ott a cső végződésénél egy csatorna lefolyó. Na ezt a múlt héten fedeztük fel, hogy van, mert addig be volt dugulva, és csak annyi látszott, hogy a zsíros szutyok végigfolyik a srác kérója előtti betonon. (Szerencsére felé lejt a terület :) Szuper látvány. Ja és szereti a szemetet nem összegyűjteni, egy egész kis halom van a bejáratánál. Na mondjuk még most mielőttünk is van szatyrokba rakva, mert nem tudjuk hol vannak a ház közös kukái. Bár van egy olyan lehetőség is, hogy vesz az ember egy nagy fekete zsákot, meg rá egy cédulát, aztán kiteszi az utcára és elszállítják. Lehet ez lesz végül.
Visszatérve a melós témára. Nem sokkal később kaptunk mi is Petivel munkát, ami szintén közel van a szálláshoz. Kicsit több mint 15 percre gyalog. Mivel a belváros is ugyanennyire van, így azt kell mondanom, hogy ennél jobbat nem tudtunk volna itt találni. Mindenkinek közel van a melóhely, és nem kell fizetni kb. 20 000 Ft-ot (!)a havi bérletért. Bécsben egy szemeszter jegy (5 hónapos) volt 32 000 Ft. Bécs ehhez képest egy olcsó város. Állítólag –itteni magyar jótevőink szerint - jobb nem átszámolni a dolgokat. Ami engem illet, ez még nagyon nem megy.
A csajok az O’Briens nevű take-away-ben dolgoznak. Közel az üzleti negyedhez, vagy inkább benne. Tomi is pont ott dolgozott, és ami a nagy szerencse, hogy a tulajdonos (Andy) nagyon szerette. Így elég volt beajánlania Nórit és Andit, már ideérkezésünket követő 4. nap interjún voltak. Mindkettőjüket felvette. Pont 3 lányt keresett az étterembe. Óriási szerencsénk volt!!! Sőt ami még ennél is durvább: két héttel ezután, azaz ezen a héten kiderült, hogy tulajdonosváltás lesz annál az O’Briensnél. Andy eladta, de abba nem ment bele, hogy az új tulaj hozza a saját személyzetét!!! Ezt az embert aranyba kell önteni. A munkájuk egyébként szendvicskészítés, kiszolgálás, takarítás, mosogatás. Szóval legalább Peivel fellélegezhettünk, hogy már nem kell aggódnunk a lányok miatt. Meg aztán lesz aki fizeti a Guinesst-t a kocsmában. J
Szóval mi is elkezdtünk nézelődni. Bár inkább első szám első személyben írnám. Peti ugyanis nem nagyon erőltette a dolgot. Eleinte én nagyon bíztam abban, hogy beadom az utcáról érkezve az önéletrajzomat valahová, és majd visszahívak. Úgy általánosságba még mindenképp megkell említeni, hogy nagyon jól döntöttünk, amikor a szeptembert választottuk.Tényleg ilyenkor van nagy mozgás a munkaerőpiacon. A sok nyári idénymunkás, diák stb. hazamegy és sok helyen kint van a staff required (tehát hogy felvesznek embert). Tényleg bármerre mentünk rakás helyre ki volt téve. Nekiálltunk kamu önéletrajzot gyártani. Nekem a végére 5 volt, mert kellett egy bolt eladós, egy kávézós-kocsmás, egy gyorskajáldás, egy targoncás, meg egy normális (ez csak az igazságot tartalmazta). Nóri és Andi csak egy ilyen kamut gyártottak és a legelső interjún be is jött nekik. Előtte szerencsére betanulták. Mert Andy kikérdezte tőlük, meg utána le kellett írniuk egy lapra emlékezetből.
Node visszatérve a próbálkozásaimra. Carlos a munkahelyén kinyomtatta az önéletrajzokat, a lányok 1 órán belül már haszát is vették. Aztán én is beadtam 3 helyre. Az elsőnél ahogy átadtam egyből megkérdezték, hogy lengyel vagyok-e? Nos ők vannak itt a legtöbben. Ha már szóba jöttek, akkor leírom, hogy csak a belvárosban van 2 lengyel fodrászat, 1 balti kocsma, 6 lengyel bolt. A harmadik helyen, ahová beadtam (kávézó) barstaffot (pultos) és deli staff-ot (kajás) kerestek. Amikor beadtam megkérdezte a csaj, hogy tudok-e kávét főzni géppel. Hát gondoltam hogyne! „Azt hiszem tudok.” – mondtam neki, meg ha megtanítasz rá, akkor biztos fogo tudni, gondoltam hozzá. No mondta, hogy jöjjek vissza másnap 14 órára betanításra. Ez eléggé feldobott, de mint kiderült nem volt olyan sima. Sajnos másnap a főnök már semmilyen betanításról nem beszélt, hanem ahogy beléptem megkért, hogy csináljak neki egy cappucinot. Bár előző nap (Tomi révén) továbbképeztettem magam kávé fajtákból, mégis esélytelen volt. Abban a pillanatban csak két választásom volt, vagy bevallom, hogy soha életemben nem főztem, vagy megpróbálom, és levágja rögtön mi az ábra. Mivel nem láttam értelmét a további színjátéknak, így az igazság mellett döntöttem.
Még beadtam kb. 10 helyre az önéletrajzot, de sehonnan nem hívtak fel. Persze mind a 10 hely a bevárosban volt, így bizos ott sokan adják be. 10 hely pedig nem olyan nagy esély. Lehetett volna 50-et is találni. Aztán végül itt is bizonyosodott az, ami otthon is igaz. A legtöbb munkahelyhez itt is csak kapcsolatokra van szükség. Szedlák Balázstól kérdezte meg Peti eközben, hogy nincsen-e szükség 2 emberre ahol ő dolgozik. Egy Londis nevű kiskerekedelmi, kb. Héliker nagyságú bolt. Van benne juice bar, csavaros fagyi gép, szerencsejáték automata, kávéautomata (ez amolyan gombnyomogatós, nem bonyolultJ ), lehet számlát befizetni (posta), deli pult hideg-meleg kajákkal (gyorsétterem), kevés zöldség-gyümölcs és persze az élelmiszerek. Elég összetett üzlet is helyen. A főnök, egy Chen nevű kínai behívott minket. Megnézte az önéletrajzainkat (ebbe már kevesebb kamu volt, részemről 4 gyakorlati helyből csak 1, igaz az az egy volt csak bolti jellegű). Aztán el kellett mennünk egy 2 órás „training”-re. Igazából semmit nem akart tanítani nekünk, csak azt akarta látni, hogy tudunk-e dolgozni. Megfeleltünk, úgyhogy azóta ott vagyunk. Én a kajálda részen kezdtem, aztán áttettek a juice bar+fagyi+kávégép részre. Peti árufeltöltő, pénztáros. Nagyjából egybemosódnak itt a pozíciók. Mindenkinek kell mindent csinálni. Tegnap este már én is kasszáztam egy kicsit. Íy este 21 óra magasságában érkeznek a bolthoz a „pizsamások”. Kár is idézőjelbe tenni. Itt olyan kicsikről és nagyokról van szó, akik pizsamába jönnek venni mondjuk gumicukrot, fagyit (odakint olyan 5 celsius fok) vagy chipset. A kedvencem az a 10éves forma lány, aki a faterjával jött be. Rózsaszín pizsama, kicsit nagy volt rá, így leért a földig. Az alja olyan koszos volt, mivel a földet érte, hogy feketéllett!! Gratulálok, ha abban bemászik az ágyba!
22-es csapdája
A 22-es csapdája Írországban. Úgyhogy akkor nagyon olybá tűnt, hogy lehetetlen szálláshoz jutni munka nélkül. A munkához általában egy úgynevezett pps szám kellett. A pps számhoz pedig szállás. És bezárult a kör.
Kicsit bővebben: PPS-t azt mondták csak legalább két hét tartózkodás után adnak meg (tehát a hosteles 5 nap nem jó), vagy ha valaki leigazolja, hogy nála laksz (mi Carlostól kaptunk ilyet, azaz kb. fogalmam sincs mit csináltunk volna, ha nincsenek itt kint segítségeink). Ez az igazolás amúgy nem egy nagy dolog. Kb. kell egy számla, ami igazolja, hogy az igazoló ott lakik, aztán írni kell egy A4-es lapra 2 sort, amiben tiszti becsület szavát adja, hogy ott lakunk. Nem viccelek, pontosan ennyit írt,és ez elég volt az ügyintézőnek.
A bankszámla nyitásához is ez a pps szám kell általában. (vagy confirm of accomodation, de ezt már tényleg nem részletezem, mer unalmas)
Mióta kijöttünk, és van biztos szállásunk, én azon spekulálok, hogy lehetne internetet hozni a lakásba. Sajnos ugyanolyan nehéz, mint otthon, és legalább olyan drága is. Korábban azt hallottam, hogy idekint fillérekbe kerül a net, hogy mindenki használhassa, nos nem igaz a dolog… Ha összejön, akkor egy 1Mb-es internetünk lesz kb. havi 6500 Ft-ért. Sokkal olcsóbb netet szerezni csak saját telefonvonallal tudtunk volna, az meg sajnos nincs a lakásban. DE visszatérve a bökkenő az, hogy ehhez meg kell az előbb említett bankszámla. Tegnap (09.29) elmentem bankszámlát nyitni, az ügyintéző srác az írek azon „szipogós” többségéhez tartozott, aki szégyelli elővenni a zsebkendőt munkahelyen, így inkább már ha a szájánál jár a cucc, akkor is visszaszívja orbitális hangon. Ez persze nem égő, bezzeg elővenni egy pzs-t és hangosan kifújni… Amúgy Panni munkahelyén rá is furcsán néztek az elején, hogy miért fújja ki az orrát, amikor sokkal gusztustalanabb, mintha szipogna. No leszámítva, hogy a velünk egykorú srác szipogott a bankban, elég gyorsan sikerült elintézni a bankszámlanyitást. Csak 10 napon belül kapom meg, és onnan még 5 nap a bekötése. Ja és persze 9 és 17 óra között fogják kihozni, amikor garantáltan nem lesz itthon senki.
Kicsit bővebben: PPS-t azt mondták csak legalább két hét tartózkodás után adnak meg (tehát a hosteles 5 nap nem jó), vagy ha valaki leigazolja, hogy nála laksz (mi Carlostól kaptunk ilyet, azaz kb. fogalmam sincs mit csináltunk volna, ha nincsenek itt kint segítségeink). Ez az igazolás amúgy nem egy nagy dolog. Kb. kell egy számla, ami igazolja, hogy az igazoló ott lakik, aztán írni kell egy A4-es lapra 2 sort, amiben tiszti becsület szavát adja, hogy ott lakunk. Nem viccelek, pontosan ennyit írt,és ez elég volt az ügyintézőnek.
A bankszámla nyitásához is ez a pps szám kell általában. (vagy confirm of accomodation, de ezt már tényleg nem részletezem, mer unalmas)
Mióta kijöttünk, és van biztos szállásunk, én azon spekulálok, hogy lehetne internetet hozni a lakásba. Sajnos ugyanolyan nehéz, mint otthon, és legalább olyan drága is. Korábban azt hallottam, hogy idekint fillérekbe kerül a net, hogy mindenki használhassa, nos nem igaz a dolog… Ha összejön, akkor egy 1Mb-es internetünk lesz kb. havi 6500 Ft-ért. Sokkal olcsóbb netet szerezni csak saját telefonvonallal tudtunk volna, az meg sajnos nincs a lakásban. DE visszatérve a bökkenő az, hogy ehhez meg kell az előbb említett bankszámla. Tegnap (09.29) elmentem bankszámlát nyitni, az ügyintéző srác az írek azon „szipogós” többségéhez tartozott, aki szégyelli elővenni a zsebkendőt munkahelyen, így inkább már ha a szájánál jár a cucc, akkor is visszaszívja orbitális hangon. Ez persze nem égő, bezzeg elővenni egy pzs-t és hangosan kifújni… Amúgy Panni munkahelyén rá is furcsán néztek az elején, hogy miért fújja ki az orrát, amikor sokkal gusztustalanabb, mintha szipogna. No leszámítva, hogy a velünk egykorú srác szipogott a bankban, elég gyorsan sikerült elintézni a bankszámlanyitást. Csak 10 napon belül kapom meg, és onnan még 5 nap a bekötése. Ja és persze 9 és 17 óra között fogják kihozni, amikor garantáltan nem lesz itthon senki.
2007. szeptember 27., csütörtök
2007. szeptember 26., szerda
Lakáskeresésről néhány nem kedves gondolat
Az elején hostelben foglatunk szállást 5 napra, és ezalatt az idő alatt akartunk olyan szállást találni, ahol négyen lakunk, viszonylag jó helyen van és nem túl drága. Akkor még nem éreztük, mennyire nehéz lesz inden feltételnek megfelelni. A keresés negyedik napjára már pár ponton engednünk kellett...
Igencsak elgondolkodtató a rendszer, ami itt van. Ugyanis itt az ember csak a legritkább esetben találkozik a ház tulajával. Általában erre szakosodott ügynökség csinálja az albérletek kezelését. Még megkockáztatom a felújításokat és javításokat is ők intézik. Kezdjük az elején. Egy 12 ágyas hostelszobában foglaltunk szállást 2 estére, aztán 3 estére 4 ágyasba. Gondoltuk, hogy 5 nap elegendő lesz arra, hogy felhajtsunk egy albérletet. Vasárnap éjjel jöttünk koromsötétben, aztán hétfőn kezdődött a móka. Interneten már előre megvoltak a címek, telefonszámok, kaptunk az itteni segítőinktől sim kártyákat. Mehetett a telefonálgatás, időpont egyeztetés. Az első lakás kint lett volna a p-be, ráadásul inkább egy átalakított és egybenyitott garázsra hasonlított, wc+fürdőszoba az egyik külön szobában. Olcsó lett volna, itteni viszonylatban (kb. 350 000 Ft 4 embernek 1 hónap). Ja és úgy néz ki a nézés, hogy odahívnak egy időpontra mindenkit, aki érdeklődik, aztán akinek tetszik, azzal megkötik a szerződést. Ennél a lakásnál 3 társaság nézte, mi hamar távoztunk, másnap láttuk a neten, hogy levitte 25 000 Ft-tal az árat… Nade ezt már tovább nem részletezném. Gondolom felmerült mindenkiben a kérdés mi történik, ha mindenkinek tetszik a lakás. Mondjuk voltunk olyan helyen is, ahol ez 4 társaságot jelentett. Ekkor minden jó közgazdász ad-hoc aukció keretében árverezné el a kérót Magyarországon, jól felsrófolva az árat. Ezzel szemben Írországban megkérdezik, hogy milyen referenciát tud adni a potenciális jelentkező. 3 dolog számít:
1. working reference – van-e munkád? Nekünk egyikünknek sem volt természetesen.
2. earlier landlord reference- azaz korábbi szállásadódnál jó voltál-e? Nekünk ez sem volt eleinte, aztán kértünk egy gagyi hosteles papírt 3 este után. Azaz a hotel recepciósa, egy francia gyerek rendes volt és írt két sort a kinyomatott számlára. Mint kiderült, megmentett minket.
3. bank guarantee – azaz a bérleti díj rendelkezésre áll-e a bankszámlánkon? Mondanom se kell, hogy még bankszámlánk sem volt… Ezt a három szempontot kérdezték végig általában a lakásnézéskor. Így mi mindig esélytelenek voltunk. Már azon gondolkodtunk, hogy hogyan lesz a 7végén szállás, mivel munka nélkül itt esélytelennek tűnt szálláshoz jutni. És sajnos minél drágább és jobb volt egy lakás annál inkább kérték a referenciákat. Azaz hiába akartunk volna már a végén sok pénzt kifizetni egy vacakért is.
Igencsak elgondolkodtató a rendszer, ami itt van. Ugyanis itt az ember csak a legritkább esetben találkozik a ház tulajával. Általában erre szakosodott ügynökség csinálja az albérletek kezelését. Még megkockáztatom a felújításokat és javításokat is ők intézik. Kezdjük az elején. Egy 12 ágyas hostelszobában foglaltunk szállást 2 estére, aztán 3 estére 4 ágyasba. Gondoltuk, hogy 5 nap elegendő lesz arra, hogy felhajtsunk egy albérletet. Vasárnap éjjel jöttünk koromsötétben, aztán hétfőn kezdődött a móka. Interneten már előre megvoltak a címek, telefonszámok, kaptunk az itteni segítőinktől sim kártyákat. Mehetett a telefonálgatás, időpont egyeztetés. Az első lakás kint lett volna a p-be, ráadásul inkább egy átalakított és egybenyitott garázsra hasonlított, wc+fürdőszoba az egyik külön szobában. Olcsó lett volna, itteni viszonylatban (kb. 350 000 Ft 4 embernek 1 hónap). Ja és úgy néz ki a nézés, hogy odahívnak egy időpontra mindenkit, aki érdeklődik, aztán akinek tetszik, azzal megkötik a szerződést. Ennél a lakásnál 3 társaság nézte, mi hamar távoztunk, másnap láttuk a neten, hogy levitte 25 000 Ft-tal az árat… Nade ezt már tovább nem részletezném. Gondolom felmerült mindenkiben a kérdés mi történik, ha mindenkinek tetszik a lakás. Mondjuk voltunk olyan helyen is, ahol ez 4 társaságot jelentett. Ekkor minden jó közgazdász ad-hoc aukció keretében árverezné el a kérót Magyarországon, jól felsrófolva az árat. Ezzel szemben Írországban megkérdezik, hogy milyen referenciát tud adni a potenciális jelentkező. 3 dolog számít:
1. working reference – van-e munkád? Nekünk egyikünknek sem volt természetesen.
2. earlier landlord reference- azaz korábbi szállásadódnál jó voltál-e? Nekünk ez sem volt eleinte, aztán kértünk egy gagyi hosteles papírt 3 este után. Azaz a hotel recepciósa, egy francia gyerek rendes volt és írt két sort a kinyomatott számlára. Mint kiderült, megmentett minket.
3. bank guarantee – azaz a bérleti díj rendelkezésre áll-e a bankszámlánkon? Mondanom se kell, hogy még bankszámlánk sem volt… Ezt a három szempontot kérdezték végig általában a lakásnézéskor. Így mi mindig esélytelenek voltunk. Már azon gondolkodtunk, hogy hogyan lesz a 7végén szállás, mivel munka nélkül itt esélytelennek tűnt szálláshoz jutni. És sajnos minél drágább és jobb volt egy lakás annál inkább kérték a referenciákat. Azaz hiába akartunk volna már a végén sok pénzt kifizetni egy vacakért is.
Megérkezés után...
Durván két héttel megérkezésünk után sikerült addig eljutnom, hogy elindítom az oldalt. A cél ismét a Bécsi tapasztalatokból kiindulva, hogy az élmények egy része még frissen leírva megmarad, más részüket úgyse emlékszem pár nappal később már. Szintén problémás lenne, és biztos unalmas, ha mindenkinek - aki nem is kíváncsi rá - oldalnyi levelekben küldeném el, hogy mi történt velem. Így csak azok nézik meg, akiket érdekel. Ráadásul nincs annyi idő idekint, hogy mindenkinek ugyanazt leírjam egyenként emailben, személyre szólóan.
Ami változás lesz az előző bloghoz képest (és akkor most itt a reklám helye: radnaibalazs.blogspot.com), hogy nem írok minden nap. Ennek oka az idő szűkössége és a lustaságom. Kb ahogy történik valami velünk egyből leírom.
Kaptam némi kritikát a múltkor, hogy ismeretlen emberkék bukkannak fel a történetekben, és ettől nem túl érthető. No akkor lássuk először a dublini magyarokat, akiknek a nevével sűrűn fogtok találkozni a blogban:
- Carlos (Kalán Róbert) és Ági (Törös Ágnes), illetve Tomi (Tóth Tamás) és Panni (Kovács Anna) kinti segítőink, debreceni közgázon végeztek, Anett barátai. Nórinak és Andinak Tomi segített munkát találni. Mind a négyüknek sokat köszönhetünk.
- Szedlák Balázs, Peti és Andi ismerte meg a repülőn idefelé, Petinek meg nekem ő szerezte a munkát
- Béci (Törös Béla), Ági testvére
- Rácz Enikő, és Tóth Emese Petinek és nekem voltak gimis osztálytársaink
- Gergő (Kozma Gergely), volt Tőzsér utcai szomszédunk
- és persze mi négyen, csak a teljesség kedvéért Peti és Andi, Nóri és Balázs.
Ami változás lesz az előző bloghoz képest (és akkor most itt a reklám helye: radnaibalazs.blogspot.com), hogy nem írok minden nap. Ennek oka az idő szűkössége és a lustaságom. Kb ahogy történik valami velünk egyből leírom.
Kaptam némi kritikát a múltkor, hogy ismeretlen emberkék bukkannak fel a történetekben, és ettől nem túl érthető. No akkor lássuk először a dublini magyarokat, akiknek a nevével sűrűn fogtok találkozni a blogban:
- Carlos (Kalán Róbert) és Ági (Törös Ágnes), illetve Tomi (Tóth Tamás) és Panni (Kovács Anna) kinti segítőink, debreceni közgázon végeztek, Anett barátai. Nórinak és Andinak Tomi segített munkát találni. Mind a négyüknek sokat köszönhetünk.
- Szedlák Balázs, Peti és Andi ismerte meg a repülőn idefelé, Petinek meg nekem ő szerezte a munkát
- Béci (Törös Béla), Ági testvére
- Rácz Enikő, és Tóth Emese Petinek és nekem voltak gimis osztálytársaink
- Gergő (Kozma Gergely), volt Tőzsér utcai szomszédunk
- és persze mi négyen, csak a teljesség kedvéért Peti és Andi, Nóri és Balázs.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)