Munkatársakról

Szerintem mindenhol ez van, ami nálunk. Szinte minden második bevándorló diplomás, vagy az akar lenni, és a tanulmányaira gyűjt. Ritka a kivétel. Volt olyan, hogy a Brazíliában asszem szintén közgáz egyetemet végzett Eduardoval, a műszaki egyetemet végzett Marcelloval, a pilóta Gamaval, a közgazdász Szedlák Balázzsal és velem együtt már egész nívós kis csapat suvickolta a bolt polcait, kasszázott, árufeltöltött, mosogatott. Amúgy ez az Eduardo ritka szorgalmas brazil, és itt nem akarom megbántani a déli népeket. Itt írnám le a másik kivételt Brunot, aki Nóri munkatársa, szintén brazil, szintén Sztahanov. Eduardoval egyébként nagyon jól kijövümk. Tud Puskásról, azt mondja, hogy akkora tekintélye van, mint Pelének, és Maradona hozzá képest senki. Ezen kívül az Aranycsapat révén van fogalma arról, hogy valaha még a Brazilokkal játszottunk VB döntőt, ahol mi voltunk a favoritok, mégse nyertünk. Azóta máshogy megy legjobbjainknak. Ma volt szerencsém olvasni szövetségi kapitányunk nyilatkozatának nyitó gondolatát a Moldova-Magyarország 3:0 után: "Nincs mit szégyenkeznünk."- Várhidi, a . Szerintem sejtitek a véleményem.

Eduardo egyébként valami eszméletlen nyelvérzékkel megáldott gyerek. 6 hónapja kezdett el tanulni, de már nem tudnám megmondani, hogy melyikünk tud jobban. Ja és a lényeg, hogy nem sokkal előttünk érkezett Írországba. A fene se érti... A múlt héten történt a következő. Bejött este két suhanc, kérdezik tőlem, hogy vennék-e biiklit, mert nekik van eladó. Mondom mennyiért? Mondja 80 euró.Mire én: "Csak 40-60 euróm van rá. Hirtelen már adta is volna 60-ért. Egyből gyanús lett, de azért kimentem vele, és a bolt előtt megnéztem, hogy milyen csotrogányt veszteget átszámítva 15 000 Forintért (kb. egy napi kereset errefelé). Egy kék versenybringa volt. Én mondjuk otthon egy 50 000 forintra becsülném az árát. De csak mert nem volt ismerős a márkája. Amúgy meglepően jó állapotban volt a szutykos arcó tinédzser "tulajdonosát" alapul véve. Megkérdeztem tőle, hogy biztos az ő keóje-e, perzse terkózott, hogy igen, meg hogy kell neki a pénz krácsonyra akaregy jobbat venni. Na persze. Lényeg nem vettem meg, megmondom nem akartam kidobni a pénzt annak tudatában, hogy tavaszig nem nagyon használnám. Mondtam nekik, hogy nem áll az üzlet és továbbálltak. Aztán csak meggondoltam a dolgot (Szedlák szerint is jó vétel lett volna), és amikor visszajöttek még aznap este, akkor mondtam a haverjának, hogy rendben, csak nincs nálam elég pénz. Megegyeztünk, hogy akkor másnap. Tudni kell, hogy Eduardoval nem egy műszakban dolgozunk, de van annyi átfedés a műszakok között, hogy 45 percig még együtt melózunk. Nos amikor végzett, hát mit látok, hogy tol át a bolton egy kerót. Szakasztott olyan, mint amire előtte nap megalkudtam. Na mondom, hogy ez nem semmi eladták a kollégának... Sajnos aznap már nem tudtam rákérdezni, így csak később derült ki, hogy jól láttam. Valóban eladták neki, méghozzá az általam lealkudott 60 euróért. Mikor később beszélgettünk a keróról, akkor ondta, hogy igazából vissza akarja adni, mert szerinte lopott. Mint kiderült úgy adták neki a kerót, hogy elég később fizetnie. A történet utózöngéje, hogy mivel megbetegedett, így nekem kellett odadnom a srácnak még a pénzt is. Viszont ami a jó hír, hogy Eduardo tőlünk 10 másodpercre lakik, és mondta, hogy bárikor szívesen kölsönadja.

Nos lássuk a délelőtti supervisort Marita-t, aki lett lány. Szerintem ő is végzett főiskolát vagy valamit otthon, aztán kijött.Itt van majdnem egy éve. A boltban dolgozókat az tartjaössze, hogy mindenki egyöntetűen rühelli a csajt. A kedvenc történetem amit tegnapelőtt mondott nekem: "Csak kövesd minden mozdulatom, tanulj tőlem, és te leszel a legjobb dolgozó a boltban." Nem tudtam, hogy milyen reakciót váltana ki, ha hangosan felkacagnék, így egy elfolytott mosollyal nyugtáztam határtalan egoját. Nagyon szeret tanítani, jobb ha úgy mondom oktatni. Egy kis maximalista. A stílusa szürnyű. Szedlák már az elejétől dierkt másik műszakba dolgozik mint Marita, mert nem bírja elviselni. Ezt abszolút megértem, sőt minden nap legrosszabb 45 perce, amíg ott van.

Szedlák Balázs lakótársa István már irodai munkás. Egy olyan takarító cégben Humán erőforrással foglalkozik, amik kifejezetten teljes lakótömböket takarítanak, tartanak karban. Ő mesélte, hogy náluk csak és kizárólag diplomások takarítanak, 10 órában naponta óránként 10 euróért. Ugyanis itt olyan bőven akad munkaerő, hogy a cég megteheti, hogy válogat. Ezzel tényleg nem azt akarom írni, hogy itt csak a diplomások érvényesülnek, sőt ezzel csak azt akarom érzékeltetni, hogy adott esetben egy takarítói állásért milyen éles harc mehet. Sőt szerintem, ahogy mostlátom, még élesebb a harc az ilyen képzettséget, nyelvtudást nem igénylő melók iránt. Ugyanis sok itt az olyan, aki nyelvtudás nélkül érkezik, és mégis bekerül helyekre. Kifejezetten sok itt a bátor és laza munkás.Erről Peti tudna mesélni. A Sparban ugyanis már olyan is történt, hogy az ír és indiai munkatársaival rögbilabdát dobáltak, meló közben.

"Szürke hétköznapok"

Elég régóta nem írtam. Minden nap történik olyan, amit kedvem lenne azonnal leírni, csak aztán dolgozom 8-12 órát, megvacsorázom, és inkább alszom. Esetleg egy Warsteiner vagy a jobb hatásfokú Guiness nevű altató bevétele után bedobom a szunyát. No lássuk mik is történtek velünk mostanában:

Legrégebben a Wicklow-i kirándulás volt. Ez egy szervezett buszos túra, és elvisznek Dublintól délre a "hegységbe". Magassága 500-800 méter között maximum. Olyan tőzeges, kietlen tájakat láttunk, mint a kalandfilmekben, Gyűrűk urában, Rettenthetetlen stb. lehet látni. Nem véletlenül sok filmet forgattak itt. A Rettenthetetlen címűt is. Elmesélték nekünk, hogy Mel Gibson 6 hétig együtt sátrazott a helyszínen a statiszta egyetemista fiatalokkal. Aztán az alábbi képen látható Lough Tay nevű tónál írta a Beatles a Yesterday című számot. Továbbá megtudtuk, hogy miért festik az angol típusó téglaházak bejárati ajtajait különböző színűekre: Hogy a férj, mikor részegen hazatántorgott, akkor leginkább csak a színre emlékezett, a házszámra nem. (Ez inkább poén szerintem, mint amennyire hihető.) De ami igaz-igaz. Rengeteg féle ajtót látni, vannak elképesztő színűek is. Lila, rózsaszín... A Wicklow-i buszút egész napra betartott, megnéztük Glendalought, ahová feltétlenül érdemes elmenni. Kb. 1000 éves szerzetesek által épített jellegzetes kőtorony, épületek , templom rom, kelta kereszt, szép táj. Aztán ittunk, ettünk egy Avoca nevű helyen.
Ez a kirándulás hétvégén volt, mint minden kirándulás, amit össze tudunk hozni, ugyanis nem nagyon tudunk, akarunk szabadnapokat kivenni.

Egyébként mostanság egyre kevesebbet kell bevásárolni járnunk, ugyanis a korábbiakhoz képest is megnőtt a munkahelyről hozzott kaja mennyisége. Nem tudom erről írtam-e már, de minden nap az O'Briensben kidobják azokat a kajákat, amik nem bírnák másnapig. Bár leginkább a HACCP-s előírásokat követik abban, hogy bizonyos megbontott dolgokat kidobnak. Így fordulhatott elő, hogy Írországban sem kenyeret, sem tejet még nem kellett vennünk. Egészen elképesztű mennyiségben állnak itthon a mindenféle óbrájenszes dolgok: 10 litertej, 6 kiló kenyér, 4 narancslé, smothie, tészták stb. Na ez most már végképp dicsekedésnek fog tűnni, de komolyan mondom, hogy meg se bírjuk enni a sok hazahordott kaját. A lányok derék munkát végeznek, az alap, hogy a kedvencem a "scone" nevű sütiből minden nap hoz Nóri. :) A munkahely két szintes, Andi leginkább alul dolgozik. Ottjobban lehet "pakolni" nap végén. Úgyhogy Peti általában az Andi által még nap elején elkészített "pre-pack" szendvicset viszi másnap a melóhelyére. Ő ugyanis nem kajálhat a Sparban ingyen, és kitalálta, hogy tőle egy petákot sem látnak, sose vesz majd ott kaját... Szerencsére nekem az estebédem jár a munkabéren felül. Azért ez napi szinten otthon is tétel, nemhogy itt. A legújabb fejlemény, hogy Peti banánt tud hozni több kilónyit, én pedig bagettet, péksüteményt, rántott csirkemellet, stb. meleg kajákat a melóhelyről. Úgyhogy most már 4en hordunk haza kaját.

Jelenleg úgy van a beosztásom, hogy minden hétköznap dolgozok 8 órát (fél óra kajaszünet, ezért 7,5 órát fizetnek), és még a szombat-vasárnap közül az egyiken szoktam dolgozni. Van, hogy kicsit még hamarabb is be kell mennem, ez jelenthet 10-12 órát is egy napra. Ez most így soknak tűnik, az is, de abszolút nem bánom. Fárasztó, mint minden munka, de azért gyorsan telik el minden nap. Nem szoktam az órát bámulni. Bármilyen hihetetlen, de sokszor örülök, ha nem kell kasszáznom. Ez tűnik a kényelmesebb melónak, de egy idő után hihetetlen unalmas.

Néhány szót írok a munkatársakról is. Elég nagy a forgás a munkahelyen. Mióta ott vagyok, azóta 3 újabb ember dolgozott már ott. Azért írom múlt időben, mert 2 brazil (építőmérnök, pilóta) már befejezte, azaz egyiket kirúgták, a másik felmondott mielőtt kirúgták, a lengyel srác pedig csak most kezdett, vele még bármi lehet. Ma volt a 3. napja, 16 (!!!) éves.... Az egész családja kijött Írországba, azt mondta, hogy a zsé miatt. No comment.

Wicklow-i képek

Először gondoltam írok majd hosszasan a kirándulásról, de mivel jelenleg egymást követő 10 nap dolgozok, és vendégeink is vannak (Pajna Gabi és Marci), így csak néhány képet rakok fel.

Képek lakásunk "nagyszobája"