"Szürke hétköznapok"

Elég régóta nem írtam. Minden nap történik olyan, amit kedvem lenne azonnal leírni, csak aztán dolgozom 8-12 órát, megvacsorázom, és inkább alszom. Esetleg egy Warsteiner vagy a jobb hatásfokú Guiness nevű altató bevétele után bedobom a szunyát. No lássuk mik is történtek velünk mostanában:

Legrégebben a Wicklow-i kirándulás volt. Ez egy szervezett buszos túra, és elvisznek Dublintól délre a "hegységbe". Magassága 500-800 méter között maximum. Olyan tőzeges, kietlen tájakat láttunk, mint a kalandfilmekben, Gyűrűk urában, Rettenthetetlen stb. lehet látni. Nem véletlenül sok filmet forgattak itt. A Rettenthetetlen címűt is. Elmesélték nekünk, hogy Mel Gibson 6 hétig együtt sátrazott a helyszínen a statiszta egyetemista fiatalokkal. Aztán az alábbi képen látható Lough Tay nevű tónál írta a Beatles a Yesterday című számot. Továbbá megtudtuk, hogy miért festik az angol típusó téglaházak bejárati ajtajait különböző színűekre: Hogy a férj, mikor részegen hazatántorgott, akkor leginkább csak a színre emlékezett, a házszámra nem. (Ez inkább poén szerintem, mint amennyire hihető.) De ami igaz-igaz. Rengeteg féle ajtót látni, vannak elképesztő színűek is. Lila, rózsaszín... A Wicklow-i buszút egész napra betartott, megnéztük Glendalought, ahová feltétlenül érdemes elmenni. Kb. 1000 éves szerzetesek által épített jellegzetes kőtorony, épületek , templom rom, kelta kereszt, szép táj. Aztán ittunk, ettünk egy Avoca nevű helyen.
Ez a kirándulás hétvégén volt, mint minden kirándulás, amit össze tudunk hozni, ugyanis nem nagyon tudunk, akarunk szabadnapokat kivenni.

Egyébként mostanság egyre kevesebbet kell bevásárolni járnunk, ugyanis a korábbiakhoz képest is megnőtt a munkahelyről hozzott kaja mennyisége. Nem tudom erről írtam-e már, de minden nap az O'Briensben kidobják azokat a kajákat, amik nem bírnák másnapig. Bár leginkább a HACCP-s előírásokat követik abban, hogy bizonyos megbontott dolgokat kidobnak. Így fordulhatott elő, hogy Írországban sem kenyeret, sem tejet még nem kellett vennünk. Egészen elképesztű mennyiségben állnak itthon a mindenféle óbrájenszes dolgok: 10 litertej, 6 kiló kenyér, 4 narancslé, smothie, tészták stb. Na ez most már végképp dicsekedésnek fog tűnni, de komolyan mondom, hogy meg se bírjuk enni a sok hazahordott kaját. A lányok derék munkát végeznek, az alap, hogy a kedvencem a "scone" nevű sütiből minden nap hoz Nóri. :) A munkahely két szintes, Andi leginkább alul dolgozik. Ottjobban lehet "pakolni" nap végén. Úgyhogy Peti általában az Andi által még nap elején elkészített "pre-pack" szendvicset viszi másnap a melóhelyére. Ő ugyanis nem kajálhat a Sparban ingyen, és kitalálta, hogy tőle egy petákot sem látnak, sose vesz majd ott kaját... Szerencsére nekem az estebédem jár a munkabéren felül. Azért ez napi szinten otthon is tétel, nemhogy itt. A legújabb fejlemény, hogy Peti banánt tud hozni több kilónyit, én pedig bagettet, péksüteményt, rántott csirkemellet, stb. meleg kajákat a melóhelyről. Úgyhogy most már 4en hordunk haza kaját.

Jelenleg úgy van a beosztásom, hogy minden hétköznap dolgozok 8 órát (fél óra kajaszünet, ezért 7,5 órát fizetnek), és még a szombat-vasárnap közül az egyiken szoktam dolgozni. Van, hogy kicsit még hamarabb is be kell mennem, ez jelenthet 10-12 órát is egy napra. Ez most így soknak tűnik, az is, de abszolút nem bánom. Fárasztó, mint minden munka, de azért gyorsan telik el minden nap. Nem szoktam az órát bámulni. Bármilyen hihetetlen, de sokszor örülök, ha nem kell kasszáznom. Ez tűnik a kényelmesebb melónak, de egy idő után hihetetlen unalmas.

Néhány szót írok a munkatársakról is. Elég nagy a forgás a munkahelyen. Mióta ott vagyok, azóta 3 újabb ember dolgozott már ott. Azért írom múlt időben, mert 2 brazil (építőmérnök, pilóta) már befejezte, azaz egyiket kirúgták, a másik felmondott mielőtt kirúgták, a lengyel srác pedig csak most kezdett, vele még bármi lehet. Ma volt a 3. napja, 16 (!!!) éves.... Az egész családja kijött Írországba, azt mondta, hogy a zsé miatt. No comment.