Képek új lakás, Balázs (Szedlák) látogatása

Költözés

Ahogy ebből az izgalmas címből is kiderült a költözésről fogok mesélni nektek. Nos még nem tudom, hogya tények leírásán kívül mit sikerül ebből kihozni, de voltak igen tanulságos részek. Tudni kell, hogy 1 évet írtunk alá az előző helyen, és még csak 5 és fél hónapot laktunk le ebből. Így ahhoz, hogy lelépjünk szólni kellett volna 1 hónapal hamarabb. Nos mivel szinte egyik napról a másikra döntöttünk az elköltözés mellett, és ki is ment a fejünkből ez a határidő, így csupán egy választásunk maradt, hogy a depositot visszakapjuk. Azaz találni kellett valakit a helyünkre. Az iranyirorszag honalpra, az iwiwre, meg a dublini magyar bolt hirdetőjére raktam fel a hirdetést, és másfél hét alatt kb. 10 érdeklődő volt a lakásra. Szóval elég nagy sikere volt. Azt gondoltam nehezebb lesz valakit találni, mint elköltözni, végül fordítva alakult. Egy magyar pár neten keresztül megnézte a képeket a lakásról, és anélkül, hogy élőben látták volna megígérték, hogy kiveszik. Végül állták is a szavukat, pedig benne volt a kockázat, hogy visszalépnek. Nos ami minket illet a jó melóhelynek, illetve az előző lakás referenciájának birtokában eléggé jó esélyünk volt jó lakást megkapni. A legnagyobb problémánk az állandó időhiány volt. Minden nap meló után még volt majd 2 hasznos óránk lakást nézni. Végül kettőt néztünk meg, Nóri a 2.-ba beleesett. Igazából láttam rajta, hogy megnézhetünk másik 10-et is, de úgyis ezt választja. Szóval azt mondtuk, hogy legyen. A melóhelyhez közel van (relatíve) 37 perc gyalog (!), 5 perc busszal.

Most joggal kérdezhetitek, hogy miért is volt nehéz ezt összehozni, ha csak 2 házat néztünk. Nos a Jim nevezetű, 20 éves forma ügynök srác (persze ez is ír...) próbált belenyúlni a dolgokba. Megbeszéltem vele, hogy szerződés aláírás hétfőn (03.04) 17:30, beköltözés aznap. Húzós napnak ígérkezett: reggel 9-től előző szerződés átírása, 10-től bankban bankdraft kikérése (kérték az új házhoz), melóba érkezés mintegy 11 körül. Kis túlóra, és fél hatkor másik szerződés aláírása. Biztos már nincs kedvetek követni, de azért csak folytatom. A bankig minden jól ment, fél 12-re beértünk dolgozni. Előre ledunáltuk mindketten. Nekem két hét munka után még kissé kínos volt, de mindenki megértő volt. Nem hiába német a managerem, mondjuk Nóri ír managere is jó fej volt (kivétel erősíti a szabályt). Erre felhívtam aznap délelőtt Jimet, hogy próbáljam egy kicsit tolni későbbre az aláírást, révén alig 5 órát dolgoznánk aznap. Illetve csak próbáltam hívni, mert délelőtt nem vette fel. Nos felhívtam az irodát, ahol azt mondták, hogy nem vagyunk benne a mai napi programjában!!! Abban az időpontban valakinek lakást mutat. No erre felment bennem a pumpa, és telefonon elkezdtem osztani a nőt, hogy mi az hogy csak úgy nem vagyunk benne, stb. Lényeg letette a kagylót... Ez is paraszt ír volt. Nem hagytam annyiban, és végül sikerült Jimet elérni, aki mondta, hogy persze fél 6 semmi gond. Hiába mondtam, hogy mi lenne, ha kicsit csúsztatnánk aznap mondjuk 6-ra, mondta, hogy neki csak akkor jó, zár az iroda bla-bla. No azért kezdtünk megnyugodni, gondoltuk elkérjük magunkat hamarabb a melóból, de még nem volt vége. Egy órával később hív, hogy mégsem jó a mai, tegyük át holnapra. Mintha csak úgy lehetne minket pakolgatni, akár a birkákat. (Aznapra beszéltem meg a beköltöző magyarokkal, akik már lemondták a hostelt, és odaviték a cuccot a lakásba.És aznapra hívtam Bélát is, aki nagyon nagyot segített rajtunk, mert kocsival jött segíteni a költözésnél.) Na ez volt az utolsó csepp a pohárban. Mondtam neki, hogy megígérte, és hogy engem nem érdekel, hogy ő mi a **** csinál aznap, de valaki legyen ott, és adja a kulcsot. Ebbe szerencsére belement. De persze lecsapta a kagylót elköszönés helyett, amikor mondtam, hogy köszönöm a "rugalmasságát". Végül aznap sikerült tényleg aláírni, persze zárás előtt, lényegében 6-kor.

De a nap még nem ért véget. Bélának egy elég leharcolt Nissan Micrája van... szerintem sejtitek mi következik. Két fuvarnyi cuccunk jött össze végül. Mondjuk főleg azért, mert nem volt sok időnk jól összepakolni. Az első fuvar közben útközben a kocsi Béla számára addig ismeretlen hangokat kezdett produkálni. Nos már közel jártunk, és nem álltunk le vizsgálódni. Mint később kiderült, jól tettük, mert ahogy leállította a motort, már nem akart újra beindulni. Mint kiderült felforrt a hűtővize. Mintegy 5 liter vizet nyelt el a kis tartály, de még azután is inkább egy kis gejzírre emlékeztetett. Az első 1 liter mondjuk látványosan gőzzé vált...

Aztán fél óra hűtés után csak beindult. Bár én már komolyan tartottam tőle, hogy a 2 perces folyamatos inditózás tönkrevágja. Rendesen füstöltünk végig (kicsit ilyen ukrán benzines Dacia hatás), de végül a 2. fuvart már simán végigcsinálta. Hálás köszönet érte ismét!

Ma nem tudom mi van velem, ismét van kedvem és időm írni. :) Ami a költözés utáni időszakot illeti, semmi extra. Ahogy lezajlott elkezdtük gőzerővel tervezni az utat Dániába. Megígértük, és meg is tartottuk, hogy Andit és Petit még meglátogatjuk...

Munkakeresés és kezdés egy új helyen

Január 10.-e környékén volt az első interjúnk az ügynöknővel, és rá egy hétre már az IBM-hez mentünk interjúra. Mint megtudtuk 4-en vagyunk egy (esetleg egy későbbi második) pozícióra. Nórin és rajtam kívül még egy lengyel srác és lány. Az interjúk után kiderült Nóri január 29.-én kezdhet, megkapta az állást, rá 2 hétre én is kaptam a hívást, a másik pozíció (újabb interjú nélkül) az enyém. Február 14.-i kezdéssel. Inkább nem elemzem mennyire örültünk. Amúgysem lehetne elég sok melléknevet ideírni. Főleg Nóri volt nagyon boldog.

Mára kezdetektől, hogy az IBM-nél kezdett Nóri tudtuk, hogy a nagyon sok utazás miatt elveszlik az egész napunk. Minden nap 6-kor kelt, 7-kor elindult, fél 9-től 5-ig munka és 7 óra körül hazaesett. Közel 3,5 óra ment el minden nap buszozásra. Nos elég rosszul viselte, de ahogy elkezdtem én is ott dolgozni, én mégrosszabbul. Elhatároztuk, hogy elköltözünk, és mindent egy lapra feltéve az IBM mellé költözünk belvárosi kuckónkból. Amúgy itt jut eszembe, hogy nagyon tetszett mindkettőnknek az újhely. Szokásos amerikai filmekből ismerős fakkos iroda, belépőkártya, és csocsó... Már az első két napomon megismerkedtem a helyi csocsósokkal, akiknek meg kellett mutatni, hogy igenis a kapussal is lehet gólt rúgni. No de térjünk vissza az új lakásra. Dublin 15-ben van. Itt mindenképp le kell írni azoknak, akik még nem voltak itt, hogy ahol most lakunk az még ugyan Dublin, de már a busz is autópályán közelíti meg, tehát térképen már nem egészen Dublin része. Elkezdődött tehát a költözés megszervezése...

Nóri O'Briens búcsú buli

Aneta, Daniela (Brasil), Nóri




Arno (Fro.), Bruno (Bra.) és a Guinness










....






















a magyar Nóri, a brazil Erica (Bruno barátnője), a francia Vio, és a szlovák Aneta

Képek - Londis munkatársak

Szedlák Balázzsal




Lukács vásárol










Lucassal és Eduardoval

Londis az utolsó napok

Még január elején veszem fel újra a szálat, amikor eldöntöttük Nórival és Szedlákkal egy Guiness mellett, hogy otthon (Karácsonyi hazalátogatáskor) mindenki kellően feltöltődött és ideje irodába menni dolgozni. Már Nórinak egyre nagyobb szívás volt az óbrájensz. Leginkább ez ott mutatkozott meg, hogy hetente változott, hány órát kell dolgozni. Volt olyan hét, amikor 6 órát, volt hogy 8-at. Attól függött általában, hogy épp rúgtak-e ki valakit, avagy felvettek újat. Másrészt hazahozni sem úgy lehetett már dolgokat. Nóri keze ráadásul érzékeny lett azokra a mindenféle vegyszerekre, amikkel érintkezett, szóval itt volt az idő!! Nóri ki is használta, hogy 6 órába rakták, ugyanis így munkanap kihagyása nélkül tudott ottlenni mindkét interjúján. Persze a managerétől akart "sickcall"-t kérni. Azaz betegszabinapot, ám az nem adta meg neki. Azt javasolta Nórinak, hogy mondja meg a tulajnak az igazat. Ez csak hogy értéstek ti is, aztjelenti itt, hogy benne van a pakliban: "akkor szia, holnap ne gyere már dolgozni, és kereshetsz nyugodtan másik munkát". Node nem így történt. Nagyon rendesek voltak (talán mertleépíteni akartak épp) Sikerült a tulajdonosok tudtával elmennie az IBM interjúra.
A Londisban is nagy változások voltak. Előbb karácsony előtt Eduardo, aki kicsit érkezettelőttem supervisor lett, majd rövid időn belül elkezdte betanítani Chan a boltvezetésre. Január közepén én is supervisor lettem, ezzel egyidőben Eddi bolt manager. Megmondom tetszett nagyon az új pozíció, mert ez azt jelentette, hogy már esténként volt hogy én vezettem a műszakot. Ez persze csak akkor volt, ha Eddi vagy Szedlák nem voltak ott. Általában 3an vagyunk esténként. A kinevezés persze abszolút nem állította le bennem az érzést, hogy innen lépni kell. Chan, a kínai főnök február elején hazarepült a fiúgyerekéhez, aki 5 éves, és a nagyszülőkre bízta Kínában. Szóval most hozták haza. Előtte behivatott az irodába meg előadta a nagydumát, hogy amíg nem lesz itt hogyan viseljük magunkat. Nos fantasztikus volt... Megmondom, nem sok tiszteletet éreztem, amikor velem beszélt (általában volt a beszédében egy te kis senki vagy felhang), kedvem lett volna kinevetni. A kedvenc részem az volt, amikor hatszor(!) mondta el egymás után a dátumot, amikor visszajön. Csak hogy jól megjegyezzem. Ekkor már nem bírtam ki és elnevettem magam, mire mondja, hogy KOMOLYAN BESZÉL, és közben ő maga is már nevetett. Szóval lényeg, hogy sokszor ijesztő volt a fazon, de volt egy sajátságos humora. Ózdi kifejezéssel élve helyenként olyan volt, mintha kiszarták volna. Kifejezetten csak a nyomással motiválta az embereket munkára. A legszimpatikusabb gesztus az volt tőle, hogy meghívott mindenkit kínai étterembe karácsonykor. Ezt már lehet írtam, elég az hozzá, hogy tényleg állt mindent. Az előlétetés után Eddi is egy kicsit elszállt, mikor főnök lett, de csak épp egy kicsit. Annyit még azt mondom szabad. Vele abszolút jó volt a viszony végig. Ahogy Chan lelépett kezdődhetett volna a parti. A bökkenő csak annyi volt, hogy az internet segítségével csekkolta a boltot. Írtam már, hogy 16 kamervolt a boltban. Szóval volt olyan vasárnap reggel, hogy nyitás után (reggel 7 óra, aznap Lisa-val nyitottam) hívott minket telefonon, hogy Lisaval minden rendben van-e(ott aludt a kassza mögött a széken, előtte nap házibuliban volt). Nem elég, hogy valaki a világ másik feléből kukkolt minket, még Eddie is be akarta bizonyítani, hogy milyen jó főnök (amúgy az). És ezért mindent kitakaríttatott a boltban. Jól rendberaktuk a bolt hátsó, kacatos részét is. Tudni kell, hogy ezt a brazil srác Lucas kapta feladatul(mi csak Lukácsnak neveztük Szedlákkal egymás között) Épp én is hátul voltam, a faládákat daraboltuk. Erre meglátott egy pókot, és elkezdett rohanni (!). Biztos nem olyan vicces, de nekem az volt, ahogy a 20 éves fió sikítozva rohanja körbe a hátsó részt. Majd felugrott egy nagy kupac összekötözött kartondozra, és onnan kiabált nekem, hogy "Öld meg, öld meg." A pók amúgy nem olt centisnél nagyobb. Mutatom az ujammal, hogy ez az? Erre sikítozik, és mondja, hogy vigyázzak... Biztos valamilyen rossz gyerekkori élménye volt. No elég az hozzá, hogy szóltam Eddinek, hogy milyen vicces, amikor a srác fél a pókoktól, neki se kellett több.Hátramentünk, aztán anélkül, hogy az ujjával mutatott volna mondta Lucasnak portugálul. "Lucas, pók." Azt látnotok kellett volna, mint akinek tűt szúrtak volna a hátsójába. Megint körbefutotta a hátsó részt. No ezután még Szedlák is eljátszotta eztvele, hasonló sikerrel. Az ökörködés ellenére húzós hét volt, de én már egyre jobban élveztem.Biztos csak azért, mert tudtam nemsokára lépek...

Új bejegyzés

Nos elég sok címet adhatnék, mivel elég sokminden történt velünk az utóbbi 2 hónapban. Ezért nem is lehet egy címbe összefoglalni. Úgyhogy végül némi koppintással (Andi és Peti blogjáról) megszületett a címe. Amúgy derekasan bevallom, hogy azt a némi szabadidőt, amink volt nyugodtan fordíthattam volna blogírásra, de lusta voltam ám erre pazarolni. Kíváncsi vagyok sikerül-e összeszednem azokata történeteket, amiket mindenképp le akartam írni. Ha elolvassátok, akkor rájöttök, hogy miért is nem volt időm írni. Most terveim szerint hétvégén sok apróbb történetet rakok fel, remélhetőleg időrendben. Hogyan is sikerült eljönnünk a Londisból, illetve az O'Briensból? Milyen az új meló? Hogy sikerült elhagynom a jeggyűrűmet:(? stb.

Amúgy ezen a blogon nincs hozzászólási limit továbbra sem, bár kifejezetten jó ötlet... Más kérdés, hogy a családom-barátok hozzászólásait én is szívesen olvasnám. Kicsit több motivációm lenne írogatni.