Tudni kell, hogy a tizenéves égedelem rossz kölykökön kívül kell még figyeni néhány felnőttre, fiatalra is. Egy 20 éves forma srácnak például az a heppje, hogy a legforgalmasabb napszakban bejön a boltba, leemel egy Lucozade nevű üdítőt, becsúsztatja a pulóverébe, aztán tesz egy kört a boltban, majd mint aki nem vásárolt semmit, kisétál. Kétszer már biztos megcsinált, de mindkétszer megúszta. A kamera viszont felvette a dolgot, és a kínai főnök (Chan) azon nyomban kinyomtatta színesben a kasszákhoz. Ám azokon a képeken szerencsére nem túl kivehető a srác, így tuti nem lehet felismeri. Nekem amúgy teljesen mindegy, amíg nem az én műszakomban tevékenykedik.
A boltban lehet mobiltelefont is feltölteni. Kinyomtatunk egy számkódot, és azt kell beütni feltöltéskor. Sose néztem még meg alaposan, mert mindig egyből eladtam, de állítólag kb. 10 számjegyű a kód. Ezt a feltöltést szokta kikérni az a középkorú férfi is, aki azzal él vissza, hogy előbb kikéri a kódos feltöltős lapot. Aztán a pénztárost megkéri, hogy adjon neki valamilyen dohányt, amihez le kell hajolni, és ott is kicsit távolabb van. Ezalatt eltelik kb. 5-6 másodperc. Majd kijelenti, hogy ő nem is annál a mobilszolgáltatónál van, rossz feltöltést adtak neki, és nem kéri. Ekkor a kódlapot el szoktuk rakni, de később eladjuk másnak. Azonban ez a másik valaki visszajött, hogy nem sikerült a feltöltése. No, biztos mindenki kitalálta: a fickó 5 másodperc alatt memorizálja a 10 számjegyet. Kimegy és beüti emlékezetből. Ez a mániája… Nyílván a legnagyobb tétellel nyomja, azaz 20 euróval. Gondolom mindig talál új üzletet, ahol már kiismerték, egyszerűen nem megy vissza. Az egyik új srácot Eduardot már sikerült átvernie.
2007. október 30., kedd
Ezek is ők, tudjátok a fejlettek...
Tudom, hogy az írekről már sok negatívumot írtam, az a helyzet, hogy ez ezután se lesz másképp. A bolt eléggé a külvárosban van, tehát lehet a „szakadt” részét látom a társadalomnak. A szakadtat úgy értem, hogy igénytelen, mert egy: a gyereke KOSZOS, de annyira koszos gyerekek otthon nincsenek, (ezt látni kell) kettő: este kocsmázni jár (mondjuk ez nem új, otthon ugyanez van bizonyos helyeken) három: bunkó. Sajnos nem is érdekelne, csak nekünk a többségével jópofizni kell, mert törzsvásárló a boltban. A történet tegnap (10.26) esett meg amit most elmesélek néktek. Bejött 2 dagi 12-14 éves srác (ja a legtöbb borzasztó kövér). Szokásos húsos szendvicset kirendelték, szokásos paraszt stílusukban. Miután odaadtam nekik, látom, hogy mennek a kassza felé, aztán az egyik nekiment a borospultnak, egy üveg bort (9 euro=1750 Ft) levert, mondjuk tényleg véletlenül. Nos lássuk mi történne otthon. Rendes gyerek elnézést kérne, és megkérdezné, hogy ki kell-e fizetnie. Itt: a gyerek megrántotta a vállát, aztán csak annyit mondott: „Accidents can happen.”=”Megesnek az ilyen balesetek.” És miután gyorsan kifizette amit vett, egyből távozni akart a boltból. B****eg!-gondoltam. Mondom neki, hogy „Itt maradsz!” Mire ő : „Miért?” Mondom, hogy a kár miatt amit okozott. Odajött Szedlák is, mondta, hogy nem fizettetjük ki a gyerekkel. (Minden nap kólára, chipsre stb.elveri a bor árát.) Szóval nem éri meg elveszteni, mint vevőt. Aztán lehet magába szállhatott a gyerek, mert később visszajött elnézést kérni. Még hozzátartozik, hogy szemtanúja volt az egésznek a srácot valószínű már ismerő nő is, aki miután mondtuk a gyereknek, hogy nem kell kifizetnie, és semmit nem mondott rá, a nő csak odacsapott egy lágy nyaklevest. Ebből legalább leszűrhettük, hogy az idősebb korosztállyal semmi gond nincs.
Tegnap egyébként eseménydús nap volt, szinte végig kasszáztam. A péntekek híresek arról, hogy aznap van az Euro Millions sorsolás. Mindenki jön venni. Például az egyik fazon 220 euroért vett ( 55 000 Ft). Egy másiknak, akit én szolgáltam ki, mondom miután vett: „GUD LUK!”=Sok szerencsét íres kiejtéssel. Erre ő: „ Az én koromban már az a szerencse, ha minden nap felkelek!” Mintegy 60-as fazon volt… Jót nevettem.
Amúgy nagyon szeretnek játszani. A kaparós sorsjegyek nagyon mennek. Például minden nap van aki ugyanazt veszi meg, aztán ha nyer vele, akkor a nyereményből vesz még annyit, amennyi kitelik, amit azokon nyer, abból is. Szóval addig játszanak amíg el nem költik a pénzt amit aznap szerencsejátékra akartak elszórni.
Aztán szintén október végi történet. Este fél kilenc, megyek zárni a kajálda részt, de hallom, hogy hangos fiatal 12-15 körüli suhancok érkeznek a bolt elé. Ilyenkor szabály, - a lopások miatt -, hogy azonnal be kell zárni a boltot. Szerencsére senki sem volt a boltban. A redőnyt elkezte leengedni a főnökasszony. (Aznap hárman voltunk Maryann a főnök felesége, meg Szedlák és én.) Szedlák Balázs elállta az ajtót, hogy újabbak már ne jöjjenek be, én meg a már bejött két suhanc elé álltam, és kitártam a kezem. Az egyik nekijött, visszatartottam, mire elkezdett káromkodni. Meg, hogy mit érek hozzá. No nem akarom itt bő lére ereszteni. Lényeg, hogy ezek is a koszos ír kölykök voltak. Koszos arc, koszos bemelegítő. A két fej különbség vagy a csúnya arcom fene tudja, lényeg nem lett verekedés. Kiraktuk őket. Főleg Szedlák kezelte rutinosan a helyzetet, de ott is benne volt a tetlegesség veszélye. Ezek általában 5-15-en megszállják a boltot, és szabadrablásba kezdenek, míg néhányuk leköt minket a pénztárnál.Most kérdezhetnétek, hogy hogyan tudnak átvinni bármit a pénztáron. Egyszerű. A pénztár nem a bolt kijáratánál van. Ír logika. Eddig egyetlen olyan bolttal se találkoztam, ahol nem lehetne bármit is kivinni.
Voltak vicces esetek is. Bejött egy srác, mutat nekem egy papírt, amin egy cím volt. Tört angollal magyarázta nekem, hogy oda menne lakni. Odakint koromsötét volt már… Mondom nekién is a tanult angolommal, hogy a környék utcáiról fogalmam sincs. De kérdezze meg Balázst. Ahogy elhangzott a név, Balázst már magyarul kérdezte. Mondta, hogy ilyen név tudtommal nincs másik nyelvben. Szóval két magyar Dublinban „gyönyörűen” elbeszélgetett egymással angolul…
A következő történet főszereplője egy nyíregyházi srác, aki ott lakik a bolthoz közel. Nemrég érkezett Dublinba minimális angol nyelvtudással, autókozmetikus végzettséggel. Eleinte nem talált munkát, aztán egy építkezésen talált 14,80-as órabérrel (3650 Ft/óra). Viszonyításul én kicsit több mint a feléért dolgozok a boltban.Ettől fügetlenül nem lehet irigyelni, mert állítólag eléggé széthajtják. Bár ránézésre nem a munka bajnoka. A múlt héten eléggé megszívta, mert ráesett egy vasgerenda a vállára, és egy hétre kiírták betegszabadságra. No ebben a történetben nincs semmi csattanó. END
Tegnap egyébként eseménydús nap volt, szinte végig kasszáztam. A péntekek híresek arról, hogy aznap van az Euro Millions sorsolás. Mindenki jön venni. Például az egyik fazon 220 euroért vett ( 55 000 Ft). Egy másiknak, akit én szolgáltam ki, mondom miután vett: „GUD LUK!”=Sok szerencsét íres kiejtéssel. Erre ő: „ Az én koromban már az a szerencse, ha minden nap felkelek!” Mintegy 60-as fazon volt… Jót nevettem.
Amúgy nagyon szeretnek játszani. A kaparós sorsjegyek nagyon mennek. Például minden nap van aki ugyanazt veszi meg, aztán ha nyer vele, akkor a nyereményből vesz még annyit, amennyi kitelik, amit azokon nyer, abból is. Szóval addig játszanak amíg el nem költik a pénzt amit aznap szerencsejátékra akartak elszórni.
Aztán szintén október végi történet. Este fél kilenc, megyek zárni a kajálda részt, de hallom, hogy hangos fiatal 12-15 körüli suhancok érkeznek a bolt elé. Ilyenkor szabály, - a lopások miatt -, hogy azonnal be kell zárni a boltot. Szerencsére senki sem volt a boltban. A redőnyt elkezte leengedni a főnökasszony. (Aznap hárman voltunk Maryann a főnök felesége, meg Szedlák és én.) Szedlák Balázs elállta az ajtót, hogy újabbak már ne jöjjenek be, én meg a már bejött két suhanc elé álltam, és kitártam a kezem. Az egyik nekijött, visszatartottam, mire elkezdett káromkodni. Meg, hogy mit érek hozzá. No nem akarom itt bő lére ereszteni. Lényeg, hogy ezek is a koszos ír kölykök voltak. Koszos arc, koszos bemelegítő. A két fej különbség vagy a csúnya arcom fene tudja, lényeg nem lett verekedés. Kiraktuk őket. Főleg Szedlák kezelte rutinosan a helyzetet, de ott is benne volt a tetlegesség veszélye. Ezek általában 5-15-en megszállják a boltot, és szabadrablásba kezdenek, míg néhányuk leköt minket a pénztárnál.Most kérdezhetnétek, hogy hogyan tudnak átvinni bármit a pénztáron. Egyszerű. A pénztár nem a bolt kijáratánál van. Ír logika. Eddig egyetlen olyan bolttal se találkoztam, ahol nem lehetne bármit is kivinni.
Voltak vicces esetek is. Bejött egy srác, mutat nekem egy papírt, amin egy cím volt. Tört angollal magyarázta nekem, hogy oda menne lakni. Odakint koromsötét volt már… Mondom nekién is a tanult angolommal, hogy a környék utcáiról fogalmam sincs. De kérdezze meg Balázst. Ahogy elhangzott a név, Balázst már magyarul kérdezte. Mondta, hogy ilyen név tudtommal nincs másik nyelvben. Szóval két magyar Dublinban „gyönyörűen” elbeszélgetett egymással angolul…
A következő történet főszereplője egy nyíregyházi srác, aki ott lakik a bolthoz közel. Nemrég érkezett Dublinba minimális angol nyelvtudással, autókozmetikus végzettséggel. Eleinte nem talált munkát, aztán egy építkezésen talált 14,80-as órabérrel (3650 Ft/óra). Viszonyításul én kicsit több mint a feléért dolgozok a boltban.Ettől fügetlenül nem lehet irigyelni, mert állítólag eléggé széthajtják. Bár ránézésre nem a munka bajnoka. A múlt héten eléggé megszívta, mert ráesett egy vasgerenda a vállára, és egy hétre kiírták betegszabadságra. No ebben a történetben nincs semmi csattanó. END
2007. október 22., hétfő
Munka és itteni magyarok
A Londisba amúgy elég sok magyar jár be estefelé. Összesen majdnem tízen. Megtudtam, hogy nem messze a bolttól van két albérlet egymás szomszédságában. Az egyikben 8, a másikban 5 magyar lakik. Az egyik szakasztott Gangsta Zoli. A srác az itteni magyarok közül, mint kiderült benne van a bulik szervezésében. Ugyanis nemrégen járt Dublinban a Tankcsapda, legutóbbi 7végén szombaton (10.20.) pedig mi is mehettünk volna az Irígy Hónaljmirigy koncertre.Kicsi a világ, állítólag a TV2 forgat egy 5 részes sorozatot az Irígy Hónaljmirigy itteni turnéjáról. 5 városba mennek itt Írországban koncertezni, ahol meginterjúvolják a magyarokat. Mondta a srác péntek este, mikor dolgoztam, hogy ők szervezték le a szállást, kaját, meg ő megy eléjük a reptérre aznap. Mondjuk a szállásszervezés annyi volt, hogy a zenekar bizonyos tagjai csak inni, bulizni jöttek ide, így ott alszanak a Londis mellett lakó magyaroknál. Végül szombaton Szedlák Balázs és Rácz Enikő jött hozzánk át vendégségbe. Nekem sem lett volna túlnagy kedvem koncertre menni, maximum a poén kedvéért. Kb. 400-500 magyarral számolt a magyar szervező srác. Azt mesélte, hogy elég jól álltak a jegyeladásban. A magyar boltban, illetve nála is meg lehetett venni a jegyeket. Igen, a magyar boltban! Nem tudom, hogy írtam-e már róla, de Dublinban van egy Paprika Stores nevű „hálózat”, ami egy magyarvegyesboltot és egy borboltot üzemeltet. Sajnos a vegyesboltban nem sok árutlehet kapni,és nagyon drágán (mondjuk egy fél literes tejföl 750 Ft, liszt 500 Ft). A drágát azt úgy mondanám, hogy az itteni Lidl-höz, vagy lengyel boltokhoz képest. Amúgy márcsak a hangulat miatt is megéri bemenni. Nádudvari tejföl, kisalföldi liszt, győri keksz, nemzeti sport, meg hasonló magyar újságok stb. A vendégeinknek mindenképp megmutatjuk. Múltkor azért vettünk itt pár olyan dolgot, amit máshol nem lehet kapni, vagy nem olyan minőségűt. Ilyen a gyümölcstea, amit az írek nem isznak sokat, ezért a nagyobb boltokban nem is árulnak, csak gagyit. Most jutott eszembe, hogy ami még elég hasznos, hogy a magyarboltban van egy üzenőfal magyar hirdetésekkel. Fodrászok, orvos, pedikűr-manikűrös, ács, szerelő stb. emberek hirdetnak rajta, meg akik lakást, munkát keresnek.
A meló egyébként tetszik. Nem unatkozom, ugyanis a boltban amolyan mindenes vagyok. Ehhez hozzátartozik az árufeltöltés, kasszázás, fagyikészítés, smoothy (joghurtos jeges gyümölcsmix) készítés, kaja készítés (szendvicsek, bagettek, stb.), takarítás, kávéfőző gép. Minden második hétvégén például nekem kell a fagyigépet szétszedni és kitakarítani. J Ez azzal jár, hogy kiengedjük a benne lévő összes fagyit egy vödörbe. A legelső héten a főnök még azt mondta, hogy engedjem le a csatornába a vödör fagyit. Majd a szívem szakadt meg, kb.20 liter fagyi, vagy még több volt. Aztán most hétvégén már mondta, hogy – ez biztos nem HACCP – töltsem vissza, ha végeztem a takarítással, és fagyassza vissza a gép. A hétköznapokon ugye este kell dolgoznom, és minden nap nagyjából kezd beállni egyfajta napirend. Az év végére biztos fejből fogjuk tudni Petivel az összes itt kapható áru nevét. Elsősorban az ital és chipspult tartalmát, mert persze az fogyik a leggyorsabban.
A meló egyébként tetszik. Nem unatkozom, ugyanis a boltban amolyan mindenes vagyok. Ehhez hozzátartozik az árufeltöltés, kasszázás, fagyikészítés, smoothy (joghurtos jeges gyümölcsmix) készítés, kaja készítés (szendvicsek, bagettek, stb.), takarítás, kávéfőző gép. Minden második hétvégén például nekem kell a fagyigépet szétszedni és kitakarítani. J Ez azzal jár, hogy kiengedjük a benne lévő összes fagyit egy vödörbe. A legelső héten a főnök még azt mondta, hogy engedjem le a csatornába a vödör fagyit. Majd a szívem szakadt meg, kb.20 liter fagyi, vagy még több volt. Aztán most hétvégén már mondta, hogy – ez biztos nem HACCP – töltsem vissza, ha végeztem a takarítással, és fagyassza vissza a gép. A hétköznapokon ugye este kell dolgoznom, és minden nap nagyjából kezd beállni egyfajta napirend. Az év végére biztos fejből fogjuk tudni Petivel az összes itt kapható áru nevét. Elsősorban az ital és chipspult tartalmát, mert persze az fogyik a leggyorsabban.
A hónap összefoglalása és egy nap története
Eltelt több, mint egy hónap mióta kijöttünk. A munkával kapcsolatban eddig nem sokat írtam. Köszönhető volt ez annak, hogy eddig elég bozonytalan volt. Mármint az én és Peti helye. Kezdetben ugye Szedlák Balázs segítségével sikerült mindkettőnknek a Londisban elhelyezkednünk. A pontos okokat nem ismerjük, - arra hivatkozva, hogy csak egyikünknek van helye- Petit nem hívták már második hétre. Az első héten pedig még nagyon bíztunk benne, hogy mindketten ott dolgozhatunk. Így csakúgy mint a csajok, mi is egy helyen. De a sors keresztülhúzta a számításainkat. Aztán kb. most egy hónappal később az én helyem kezd stabilizálódni. Peti egy Sparban talált magának helyet. 4 nap alatt sikerült neki a váltás, bár az első másfél héten két nap hívták be csak dolgozni, úgymond „tesztelni”. Az ő helye is igencsak bizonytalan volt. Most az elmúlt héten (10.15-20) már 5 napot melózott, jövő héttől valószínű már beáll a normálisra. Egy napunk kb. úgy néz ki, hogy jobb esetben mindketten elkísérjük a lányokat dolgozni, (a héten 9 órára járnak). Most végreegyszerre mennek 9:15-re és jönnek 17:30-kor. Úgyhogy most nem szükséges. Eddig Andinak 6:30-ra kellett járnia, akkor még sötét van. Ezért Peti minden nap elkísérte, majd visszafeküdt aludni. Nézzük a Peti és én szemszögemből a napot.
9:00 Munkába indulnak a lányok.
10:00 Megyünk netezni a könyvtárba. Ha mindketten dolgoztunk előző nap, akkor nem biztos, hogy át bírunk menni olyan korán. (Tegnap például Peti dolgozott éjjel 2-ig)
12:00 Közösen ebédelünk, általában a Nóri és Andi főz valamit hétvégén, ami még betart a hét elején, aztán fagyasztott pizza, vagy grill virsli a menü
13:50 Elindulok dolgozni (14:15-re járok általában)
15:00 körül Peti is elindul.
17:30 A lányok végeznek, majd várnak ránk, vásárolgatnak, főznek, mosnak, takarítanak, vagy nem, mert nagyon elfáradnak. Szerencsétlen kissé a beosztás. Én kb. 23 órára esek haza, Peti változó, de éjfél és kettő óra között.
9:00 Munkába indulnak a lányok.
10:00 Megyünk netezni a könyvtárba. Ha mindketten dolgoztunk előző nap, akkor nem biztos, hogy át bírunk menni olyan korán. (Tegnap például Peti dolgozott éjjel 2-ig)
12:00 Közösen ebédelünk, általában a Nóri és Andi főz valamit hétvégén, ami még betart a hét elején, aztán fagyasztott pizza, vagy grill virsli a menü
13:50 Elindulok dolgozni (14:15-re járok általában)
15:00 körül Peti is elindul.
17:30 A lányok végeznek, majd várnak ránk, vásárolgatnak, főznek, mosnak, takarítanak, vagy nem, mert nagyon elfáradnak. Szerencsétlen kissé a beosztás. Én kb. 23 órára esek haza, Peti változó, de éjfél és kettő óra között.
2007. október 15., hétfő
Írek ma
A múltkori Howth-i beszámolót Nóri írta, aminek nagyon örültem, mert jól összefoglalta. Azért a Howth-i kirándulás történetét kiegészíteném még azzal, hogy a kutyák, akik a kajánk miatt ránk szálltak egészen jól értettek magyarul is. Történt ugyanis, hogy épp nevettünk, hogy alig veszi észre a bamba kutya a kaját, amit odadobtunk elé, mire lassan felállt (addig ült, és nyitott szájjal bámult minket), majd Nóri felé indult elég sunyi lassúsággal. Peti már érezhetett valamit, mert utasította a kutyát, hogy a dolgát végezze el. Az pedig mint aki érti mit mondtak neki abban a pillanatban nekilátott. Nóri hirtelen elkapta a lábát, miközben óriásit sikított, de mondjuk így: a cipője már nem úszta meg. Amúgy ha már itt tartunk, itt rengeteg kutya van, és ugyanúgy mint Budapesten, ez meg is látszik. A hétvégéken sokan sétáltatnak, ami jó dolog, csak a járdán egyszerűen nem lehet eléggé vigyázni. Tele van minden kutyaszarral. Ezért kész áldás ez a sok eső. Erről szerintem ennyit.
Ami az írek gyereknevelését illeti, illetve környezettudatosságát. Csak annyit tudnék mondani: igénytelen népség. A szelektív hulladékgyűjtésről lehet halltottak már, csak éppen senki sem csinálja. Én még szelektív hulladékgyűjtőt nem láttam. Ami a gyerekeket illeti, egy átlagos napon kezdik a reggelt valami jégkrémmel, csokival, rágóval a boltban, ahol dolgozok, aztán suli után ott folytatják kis kóla, fagyi, rágó, csoki. Mindig ugyanazok a gyerekek járnak be, és minden nap ott verik el a zsebpénzüket. Annyi édességet vesznek, hogy szerintem itt minden fogorvos jól élhet. Ha reggel a szüleikkel mennek a suliba, akkor a következőt lehet látni. Anyuka barátnéjával megy és trécsel. Mindkettőjükön pizsamaalsó és csizma, amibe bele van gyömöszölve a pizsama. Rosszabb esetben otthoni papucs, mezítláb, vagy mamusz!!!!! A mamuszost múlt héten láttuk,a papucsost ma, a pizsamásokat minden nap. Szóval megy a két anyuka körülöttük a gyerekek futkároznak. Ők tényleg jól öltözöttek. Tiszta kontraszt. Tudni kell, hogy itt sok a vallásos suli, meg kötelező az egyenruha az általnos iskolákban. Minden kissrácon nyakkendő, ing, vasalt gatya, mellény vagy pulóver. Minden kislányon szoknya, harisnya, pulóver, vagy blúz. A gyerekek majszolnak valami csokit, a papírokat az utcán szétdobálják, a sörösdobozt belerugják a csatornába a szüleik szeme láttára, akik persze nem szólnak rájuk. Ez itt természetes. Az utcák sokkal szemetesebbek, mint nálunk. Bár szerintem viszonylag sűrűn takarítanak, ez mégse látszik. Egyszerűen az emberek nem szeretik a tisztaságot. Németország, Hollandia, Belgium ehhez képest ethalon.
Ami az írek gyereknevelését illeti, illetve környezettudatosságát. Csak annyit tudnék mondani: igénytelen népség. A szelektív hulladékgyűjtésről lehet halltottak már, csak éppen senki sem csinálja. Én még szelektív hulladékgyűjtőt nem láttam. Ami a gyerekeket illeti, egy átlagos napon kezdik a reggelt valami jégkrémmel, csokival, rágóval a boltban, ahol dolgozok, aztán suli után ott folytatják kis kóla, fagyi, rágó, csoki. Mindig ugyanazok a gyerekek járnak be, és minden nap ott verik el a zsebpénzüket. Annyi édességet vesznek, hogy szerintem itt minden fogorvos jól élhet. Ha reggel a szüleikkel mennek a suliba, akkor a következőt lehet látni. Anyuka barátnéjával megy és trécsel. Mindkettőjükön pizsamaalsó és csizma, amibe bele van gyömöszölve a pizsama. Rosszabb esetben otthoni papucs, mezítláb, vagy mamusz!!!!! A mamuszost múlt héten láttuk,a papucsost ma, a pizsamásokat minden nap. Szóval megy a két anyuka körülöttük a gyerekek futkároznak. Ők tényleg jól öltözöttek. Tiszta kontraszt. Tudni kell, hogy itt sok a vallásos suli, meg kötelező az egyenruha az általnos iskolákban. Minden kissrácon nyakkendő, ing, vasalt gatya, mellény vagy pulóver. Minden kislányon szoknya, harisnya, pulóver, vagy blúz. A gyerekek majszolnak valami csokit, a papírokat az utcán szétdobálják, a sörösdobozt belerugják a csatornába a szüleik szeme láttára, akik persze nem szólnak rájuk. Ez itt természetes. Az utcák sokkal szemetesebbek, mint nálunk. Bár szerintem viszonylag sűrűn takarítanak, ez mégse látszik. Egyszerűen az emberek nem szeretik a tisztaságot. Németország, Hollandia, Belgium ehhez képest ethalon.
2007. október 8., hétfő
Howth
Erről a gyönyörű félszigetről mégírok egy bővebb beszámolót, addig is ezzel a képpel kell beérnetek. Szeptember végén egy napos vasárnap jártunk ott.
Nóri segített a blogírásban:
Howth-i beszámoló
Mivel a hétvégére nagyon jó időt mondtak, gondoltuk, hogy ezt ki kell használni egy kis kirándulásra. Howth busszal kb. 25-30 percre van Dublintól, igy azzal mentünk, bár darttal (helyi gyorsvasút) gyorsabb lett volna, viszont a buszról többet láttunk. Néhány dugóba kerülés után megérkeztünk.
Eredetileg az egész félszigetet be szerettük volna járni, de mivel aznap estére hivatalosak voltunk Panniékhoz vacsorára, csak a tervezett út felét tettük meg. Az északi partot választottuk, és nem bántuk meg. Egy kikötőtől vezetett az utunk fel a keskeny kis ösvényig, amin végiggyalogoltunk. Sok-sok szederbokorba botlottunk, úgyhogy csemegéztünk egy kicsit J. A látvány csodás volt, de erről a mellékelt fotókról ti is láthatjátok. A szél nagyon fújt, igy a kapucnira is szükség volt, nameg a sálra. Sajnos arra már nem jutott idő, hogy a világitotornyot közelebbről is megnézzük, de majd legközelebb.
A buszhoz visszafelé egy nagyon aranyos kutyába botlottunk, a nyakörvén a Sally név szerepelt, de lehet, hogy csak a gazdit hivták igy, mert Peti szerint fiú kutya volt. Na mindegy, Sally elkisért minket, pacsit osztogatott, meg még az ül, fekszik parancsokra is hallgatott nagy nehezen, persze csak angolul. Aztán amikor elkezdtük a szendvicsünket elfogyasztani, két másik kutya is csatlakozott hozzánk, az egyik viszont nagyon bamba volt, mert nem ugrott a leejtett falatért, és szemtelen is, mert kishiján lepisilte a cipőmet.
Este nagyon finom zöldséglevessel, meg mustáros mártásos csirkével és görög salival várt minket Panni és Tomi. Aztán megérkeztek Ágiék is, Ági aznap futotta le a félmaratont(!), és a 2127-ik lett. A fiúknak az este lecsúszott pár sör, meg egy kis bodzapálinka, Andi meg elaludt a fotelben J. Végül az utolsó buszt lekéstük, igy gyalog mentünk haza, de nem volt vészesen messze.
Mivel a hétvégére nagyon jó időt mondtak, gondoltuk, hogy ezt ki kell használni egy kis kirándulásra. Howth busszal kb. 25-30 percre van Dublintól, igy azzal mentünk, bár darttal (helyi gyorsvasút) gyorsabb lett volna, viszont a buszról többet láttunk. Néhány dugóba kerülés után megérkeztünk.
Eredetileg az egész félszigetet be szerettük volna járni, de mivel aznap estére hivatalosak voltunk Panniékhoz vacsorára, csak a tervezett út felét tettük meg. Az északi partot választottuk, és nem bántuk meg. Egy kikötőtől vezetett az utunk fel a keskeny kis ösvényig, amin végiggyalogoltunk. Sok-sok szederbokorba botlottunk, úgyhogy csemegéztünk egy kicsit J. A látvány csodás volt, de erről a mellékelt fotókról ti is láthatjátok. A szél nagyon fújt, igy a kapucnira is szükség volt, nameg a sálra. Sajnos arra már nem jutott idő, hogy a világitotornyot közelebbről is megnézzük, de majd legközelebb.
A buszhoz visszafelé egy nagyon aranyos kutyába botlottunk, a nyakörvén a Sally név szerepelt, de lehet, hogy csak a gazdit hivták igy, mert Peti szerint fiú kutya volt. Na mindegy, Sally elkisért minket, pacsit osztogatott, meg még az ül, fekszik parancsokra is hallgatott nagy nehezen, persze csak angolul. Aztán amikor elkezdtük a szendvicsünket elfogyasztani, két másik kutya is csatlakozott hozzánk, az egyik viszont nagyon bamba volt, mert nem ugrott a leejtett falatért, és szemtelen is, mert kishiján lepisilte a cipőmet.
Este nagyon finom zöldséglevessel, meg mustáros mártásos csirkével és görög salival várt minket Panni és Tomi. Aztán megérkeztek Ágiék is, Ági aznap futotta le a félmaratont(!), és a 2127-ik lett. A fiúknak az este lecsúszott pár sör, meg egy kis bodzapálinka, Andi meg elaludt a fotelben J. Végül az utolsó buszt lekéstük, igy gyalog mentünk haza, de nem volt vészesen messze.
Andi és Peti nappali és hálószobája
Nagyjából ilyen a mi szobánk is, majd csinálok róla képet. A TV igazi, nem mi szerkesztettük be.
Lakás
A korábban feltett képek között van arról a tipikus angol típusú sorházról készült kép is ahol lakunk. Most a konyháról, "nappaliról"is felteszek képet. Talán így jobban elképzelhető az egész.
Ezen a képen látszik nyíllal bejelölve, hogy hozzánk az utcáról egy kis kovácsoltvas kapun keresztül lehet lejutni. Az ablakunk épp látszik. A bejárati ajtó a lépcső alatt van.
Itt látható a konyhánk. Jobbra van a bejárati ajtó. Amúgy van minden a konyhában. Bár azóta kiderült, hogy az egyik lakásban lévő mosógép használhatatlan. A képbe belógó cigánycsillár (értsd: villanykörte) kb. 180 centi magasságban van, így napi rendszerességgel feljelem le.
2007. október 4., csütörtök
Dublini belváros egy átlagos napon
A kép nem igazán mutatja meg, de általában aki pólóban, rövidnadrágban flangál, az biztos ír. Vannak akik leginkább csak bemelegítőben, meg elég gáz ruhákban, nem ritkán nappal pizsamában (mi is láttuk) mennek utcára.
Sör és egyéb folyékony italok
Először is alkoholt csak úgynevezett "off licence" üzletekben lehet venni,vagy kocsmákban. Mindkettőből sok van. Bár szerintem a mi utcánk különösen jól áll e tekintetben. A mi oldalunkban 200 méteren 4 kocsma 2 off-licence. A kocsma szót mostantól - vessetek meg - nem fogom sűrűn használni, mivel ezek tényleg pub-ok. Az emberek újságot olvasni, enni, Guiness -t inni járnak be. Délelőtt iszonyatos csend van, márha nem szól halk (!) zene, és sokan egyedül olvasgatnak, iszogatnak. Ami nagyon tetszik, hogy tlos bent dohányozni, és ezt abszolút betartatják.Így tegnap is megtehettem (09.03), hogy Petivel és Balázzsal beszélgettünk (ittunk, én csak teát) az egyik belvárosi kocsmában, aztán mentem dolgozni. Nem tudom említettem-e, hogy Dublin átlagéletkora kb 30 év körül van. Alig látni nappal időseket az utcán. Nos megtaláltuk őket Petivel! Legalábbis a férfiakat. Ott ülnek egész nap a pubban. Este meg jön a dolgozó ifjúság inni.
Az árak kb. 1-2 euró között lehet boltban, meg off-licence-ben venni sört. A Temple Bar pubjaiban (Dublin leghíresebb szórakozónegyede, tele pubokkal) pedig 5 eurot kérnek általában egy korsó sörért.
És akkor János kérésére a sörhelyzetről. Vannak itt amolyan női sörök amikre én is kíváncsi voltam, mivel olyan belga málnasör ízt vártam. Nos a Bulmers nevű almasört nem igazán adta be. Ami a körte ízűt illeti, az már elérte a szilveszteri kölyökpezsgő vagy a traubisoda színvonalát. Szóval azmondjuk legalább finom, bár méreg drága. Ezek a gyümölcsből készített sörök olyan 1-2 %-os alkoholtartalmúak. A normál sörök pl a Guiness, Carlsberg, Tuborg, Warsteiner, Becks, Newcastle 5% körül mozognak. Igen János jól látod ezeknek az íreknek is csak az angol sörök vannak, meg a németek. A Guiness a mindenük, ezen felül esetleg egy-két helyi sörfőzde, max. néhány skót sör és kifújt. Bár még nem volt időnk (meg eurónk)mélyreható vizsgálatokba kezdeni. Amúgy a Guiness habja nagyon tetszik, hogy tiszta krémes, meg az íze is tényleg finom.
A boraik viszont roszak, merthogy nincs nekik. Tele vannak importtal. Magyar egy se. Inkább csak a szokásos volt angol gyarmatok. Ausztrália,Dél-Afrika, meg Franciaország.
Egyenlőre még tényleg nem sok konkrét élményünk van a témában, de amint lesz, akkor majd írok róla. Lehet még felfedezem, hogy van más sörük is ami jó, és nem Guiness-nek hívják.
Az árak kb. 1-2 euró között lehet boltban, meg off-licence-ben venni sört. A Temple Bar pubjaiban (Dublin leghíresebb szórakozónegyede, tele pubokkal) pedig 5 eurot kérnek általában egy korsó sörért.
És akkor János kérésére a sörhelyzetről. Vannak itt amolyan női sörök amikre én is kíváncsi voltam, mivel olyan belga málnasör ízt vártam. Nos a Bulmers nevű almasört nem igazán adta be. Ami a körte ízűt illeti, az már elérte a szilveszteri kölyökpezsgő vagy a traubisoda színvonalát. Szóval azmondjuk legalább finom, bár méreg drága. Ezek a gyümölcsből készített sörök olyan 1-2 %-os alkoholtartalmúak. A normál sörök pl a Guiness, Carlsberg, Tuborg, Warsteiner, Becks, Newcastle 5% körül mozognak. Igen János jól látod ezeknek az íreknek is csak az angol sörök vannak, meg a németek. A Guiness a mindenük, ezen felül esetleg egy-két helyi sörfőzde, max. néhány skót sör és kifújt. Bár még nem volt időnk (meg eurónk)mélyreható vizsgálatokba kezdeni. Amúgy a Guiness habja nagyon tetszik, hogy tiszta krémes, meg az íze is tényleg finom.
A boraik viszont roszak, merthogy nincs nekik. Tele vannak importtal. Magyar egy se. Inkább csak a szokásos volt angol gyarmatok. Ausztrália,Dél-Afrika, meg Franciaország.
Egyenlőre még tényleg nem sok konkrét élményünk van a témában, de amint lesz, akkor majd írok róla. Lehet még felfedezem, hogy van más sörük is ami jó, és nem Guiness-nek hívják.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)