Erről a gyönyörű félszigetről mégírok egy bővebb beszámolót, addig is ezzel a képpel kell beérnetek. Szeptember végén egy napos vasárnap jártunk ott.
Nóri segített a blogírásban:
Howth-i beszámoló
Mivel a hétvégére nagyon jó időt mondtak, gondoltuk, hogy ezt ki kell használni egy kis kirándulásra. Howth busszal kb. 25-30 percre van Dublintól, igy azzal mentünk, bár darttal (helyi gyorsvasút) gyorsabb lett volna, viszont a buszról többet láttunk. Néhány dugóba kerülés után megérkeztünk.
Eredetileg az egész félszigetet be szerettük volna járni, de mivel aznap estére hivatalosak voltunk Panniékhoz vacsorára, csak a tervezett út felét tettük meg. Az északi partot választottuk, és nem bántuk meg. Egy kikötőtől vezetett az utunk fel a keskeny kis ösvényig, amin végiggyalogoltunk. Sok-sok szederbokorba botlottunk, úgyhogy csemegéztünk egy kicsit J. A látvány csodás volt, de erről a mellékelt fotókról ti is láthatjátok. A szél nagyon fújt, igy a kapucnira is szükség volt, nameg a sálra. Sajnos arra már nem jutott idő, hogy a világitotornyot közelebbről is megnézzük, de majd legközelebb.
A buszhoz visszafelé egy nagyon aranyos kutyába botlottunk, a nyakörvén a Sally név szerepelt, de lehet, hogy csak a gazdit hivták igy, mert Peti szerint fiú kutya volt. Na mindegy, Sally elkisért minket, pacsit osztogatott, meg még az ül, fekszik parancsokra is hallgatott nagy nehezen, persze csak angolul. Aztán amikor elkezdtük a szendvicsünket elfogyasztani, két másik kutya is csatlakozott hozzánk, az egyik viszont nagyon bamba volt, mert nem ugrott a leejtett falatért, és szemtelen is, mert kishiján lepisilte a cipőmet.
Este nagyon finom zöldséglevessel, meg mustáros mártásos csirkével és görög salival várt minket Panni és Tomi. Aztán megérkeztek Ágiék is, Ági aznap futotta le a félmaratont(!), és a 2127-ik lett. A fiúknak az este lecsúszott pár sör, meg egy kis bodzapálinka, Andi meg elaludt a fotelben J. Végül az utolsó buszt lekéstük, igy gyalog mentünk haza, de nem volt vészesen messze.
Mivel a hétvégére nagyon jó időt mondtak, gondoltuk, hogy ezt ki kell használni egy kis kirándulásra. Howth busszal kb. 25-30 percre van Dublintól, igy azzal mentünk, bár darttal (helyi gyorsvasút) gyorsabb lett volna, viszont a buszról többet láttunk. Néhány dugóba kerülés után megérkeztünk.
Eredetileg az egész félszigetet be szerettük volna járni, de mivel aznap estére hivatalosak voltunk Panniékhoz vacsorára, csak a tervezett út felét tettük meg. Az északi partot választottuk, és nem bántuk meg. Egy kikötőtől vezetett az utunk fel a keskeny kis ösvényig, amin végiggyalogoltunk. Sok-sok szederbokorba botlottunk, úgyhogy csemegéztünk egy kicsit J. A látvány csodás volt, de erről a mellékelt fotókról ti is láthatjátok. A szél nagyon fújt, igy a kapucnira is szükség volt, nameg a sálra. Sajnos arra már nem jutott idő, hogy a világitotornyot közelebbről is megnézzük, de majd legközelebb.
A buszhoz visszafelé egy nagyon aranyos kutyába botlottunk, a nyakörvén a Sally név szerepelt, de lehet, hogy csak a gazdit hivták igy, mert Peti szerint fiú kutya volt. Na mindegy, Sally elkisért minket, pacsit osztogatott, meg még az ül, fekszik parancsokra is hallgatott nagy nehezen, persze csak angolul. Aztán amikor elkezdtük a szendvicsünket elfogyasztani, két másik kutya is csatlakozott hozzánk, az egyik viszont nagyon bamba volt, mert nem ugrott a leejtett falatért, és szemtelen is, mert kishiján lepisilte a cipőmet.
Este nagyon finom zöldséglevessel, meg mustáros mártásos csirkével és görög salival várt minket Panni és Tomi. Aztán megérkeztek Ágiék is, Ági aznap futotta le a félmaratont(!), és a 2127-ik lett. A fiúknak az este lecsúszott pár sör, meg egy kis bodzapálinka, Andi meg elaludt a fotelben J. Végül az utolsó buszt lekéstük, igy gyalog mentünk haza, de nem volt vészesen messze.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése