London

Sziasztok!

Itt az ideje az ujabb elmenybeszamolonak. Nemreg voltunk London-ban Pannival es Tomival. Jo dolgunk volt, mert ok mindent megszerveztek, nekunk csak csatlakozni kellett :P A Ryanair-rel mentünk, Tomi kifogott valami nagyon olcso jaratot. A szallas meg ingyen volt, mert egy regi kozgazos srac, aki Panniek evfolyamtarsa volt, ott lakik a baratnojevel. -Szombaton hajnalban indultunk, sajnos nem volt meg busz, ezert muszaj volt taxizni a repterig. Na mindegy, gondoltuk ha mar ugyis ilyen kevesbe faj ez a kirandulas, ez meg belefer. A repteren nem volt semmi gond, szepen meg is erkeztunk idoben London-ba. Feludules volt az ir akcentushoz szokott fulunknek a szep tiszta brit angolt hallani. Ha valaki az itteni ireken edzodik, akkor csak konnyebb dolga lehet Angliaban. A Gatwick-i repteren atszalltunk egy Easybus-ra, amivel bejutottunk a belvarosba. Sajnos masfel ora kesessel, mert valamelyik foutcan tuz utott ki, ahol a busz jart, igy kis kerulouton jutottunk a celallomasra. Gyors tanacskozas utan eldontottuk a menetiranyt, es nyakunkba vettuk a varost. Eloszoris a Hyde Park-ot neztuk meg. Bevallom, en kicsit surubb parkra szamitottam, ami a fak szamat illeti. Par magyar szot mar ott is hallottunk, es lattunk egy nagyon kerge mokust, amelyik a galambokat riogatta. Biztos valaki megetette egy kis fuves sutivel :)
A park egyik sarkaban van a Speakers’ Corner, ahol vasarnaponkent beszedeket tartanak. Aznap semmi nem volt ott, igy mentunk is tovabb a St. James Parkba. Az odavezeto uton lattunk lovasokat is, es a gyalogosatkelo helynel nemcsak a gyalogosok nyomhatjak meg a varakozasi gombot, hanem a lovasok is.






A St. James Parkban volt egy erdekes emlekmu, ami Anglia osszes regi gyarmatat abrazolta, mindegyik egy keresztet formalt, mintha gyaszolnak a regi birodalmat. Ebben a parkban lattunk egy kek csoru kacsat is:) , valoszinu a nagyvarosi szmog aldozata lett. Aztan jott a Buckingham palota, ahol temerdek turista hompolygott. A gardistak kaszarnyajanal lattunk egyenruhas oroket is, es az epulet is volt annyira szep, mint maga a palota. Nemsokara kilyukadtunk a Big Ben-nel es a Parlament epuletenel, es a tervek szerint bementunk volna a Westminster Apatsagba, de sajnos zarva volt. Az ido is igazi angolos volt, szepen esett az eso. Atkeltunk a Temze folyon, aztan a London Eye-nal mar elegge atfagytunk ahhoz, hogy Tomit leszavazva beultunk egy indiai kajaldaba J Jo sokat ettunk, amennyi csak belenk fert 6,9 fontert. Jo lett volna felulni a London Eye-ra is, de mivel mar jol elszaladt az ido, inkabb tovabbhaladtunk. Meg eppen par perccel a zaras elott odaertunk a National Gallery-be, ahol kutyafuttaban megneztunk par Michelangelo es Leonardo kepet, ugyanis a belepes ingyenes volt J A Covent Garden-rol meg nem hallottunk azelott, de azt hiszem, kar lett volna kihagyni. Egy regi piacterhez hasonlitanam, ahol a mindenfele arun kivul kulonbozo mutatvanyosok szorakoztattak a nepet. Nagyon tetszett a Charlie Chaplin kinezetu pasas, aki a kozonsegbol valogatott be bator jelenkezoket a mutatvanyaihoz. Mindezek utan teljesen elfaradtunk, felultunk a metrora, a Piccadily Line vegere kellett mennunk. Az allomason mar vart minket Peti, a hazigazda, aki kocsival vitt el minket hozzajuk. A „lakas” eleg erdekes volt, egyedi, az biztos. Az epulet a British Telecom tulajdonaban levo raktarepulet es irodak egyuttese.


Nóri írta az eddigieket, és mostanra elfáradt, úgyhogy kiegészítem és folytatom. Na, es ezt adtak ki olyanoknak, akik elég merészek bevállalni egy eléggé leépült, kívülről hangár és ház ütvözetű, üres épületet. Az „albérlet” rám is erős benyomást tett. Ottani viszonyokban fillérekért bérlik. A BT-nak is az az érdeke, hogy valaki lakjon ott (lehetőleg egyedül, hogy ne lakja le annyira) mintegy biztonsági őrként, nehogy illegális lakásfoglalók vegyék be magukat, vagy netán szétlopják amit még lehet. Hihetetlen volt az egész. Kék, számzáras irodaajtók, interjú szoba, kantin, irodák jobbról-balról. Aztán a legmegdöbbentőbb, hogy 3 hangár is tartozott ehhez. A srác az egyikbe boxzsákot akasztott, illetve egy kocsit szerelt-festett-épített. Az irodák egyikében billiárd és darts, a kantin szoba projetoros moziszobaként funkcionált. Elképesztő méretek, kb. az egész 1000-1500 négyzetméter. Laktak ott jelenleg 2en. A srác, Peti SAP fejlesztőként dolgozott, barátnője egy kávézóban. Elég othonossá varázsolták azokat a helyiségeket, amiket használtak. Kifestették a hálószobát, és fillérekért berendezték. Ezek az angolok szintén szeretnek mindenféle jó állapotú bútorokat, meg elektronikai cuccokat elkótyavetyélni, amikor már nem kell nekik… . Megmondom rám nagyobb hatással volt a „lakás”, mint a Tower Bridge. Lehet az én hibám :)) Aznap este későig beszélgettünk vendéglátóinkkal. Kiderült, hogy Londonban is sok az erdélyi magyar, akik köszönhetően román állampolgárságuknak kénytelenek illegálisan dolgozni többnyire az építőiparban.
(ugye voltak akik nemmel szavaztak a kettős állampolgárságra, merthogy elhitték, h. majd elözönlenek minket és elveszítjük állásainkat. Meg hogy mind fideszes. Mára – 3 évvel azután - megértük, hogy jó lenne, ha továbbra is hozzánk jönnének nem Angiába meg Írországba. Ahogy most néz ki mi állva maradtunk és Románia is lehagy minket, bocsi ez most kijött, ennyit a politikáról. )

Másnap reggel arra ébredtünk, hogy tiszta fehér minden. Ugyanis havazott, méghozzá nagypelyhekben április 6.-án Londonban.Fotókat remélem tudok csatolni. Folytattuk a városnézést. Az egész városról már ált. isk.-ban a Projekt nevű angolkönyvekből olyan sokat hallottunk, hogy tényleg ismerősek voltak a látnivalók. Megnéztük a havas Tower Bridge-et , meg a londoni tower várbörtönt. Előző nap csak elrohantunk a látnivalók mellett, és nem mentünk be sehová (leszámítva a parkokat :) Az első épület, ahová bementünk, és jó fél napot el is töltöttünk, az a Tower volt. Ami egy 100%-osan megmaradt erőd a Temze partján. Tényleg impozáns, felveszi a versenyt a budai várral. Itt ugye megnéztük a koronaékszereket, amit annyira nem is őriznek (csak 1 méter vastag volt az acélajtó), meg a világ legnagyobb gyémántját (vagy másolatát). Merthogy ott volt darabokra vágva, de azok is lehet másolatdarabkák voltak… Na mindegy végülis ezek csak értékes kavicsok. Kiderült még, hogy az angolok mennyi mindent összeraboltak (és még nem is láttuk a British Múzeumot), meg hogy a jezsuitákat, és nyíltan római katólikusokat bekasztlizták anno a Towerbe. Ezek az emberek aztán a sok szabadidejükben a falra vésték a nevüket, meg legtöbbször megingathatatlan hitük bizonyításául mindenféle kersztény kifejezéseket, jelképeket. Ezt most nem akartam irónikusan írni, sőt igazából csak elismerni lehet azt a kitartást.

Még annyit, hogy a metróhálózat lenyűgöző a városban, és az embernek semmi kedve autóba ülni, buszra szállni, mivel nagyon gyors is. Csöveseket itt is találni az aluljárókban, de kis számban. Ami a Projektben nem volt benne az a HMS Belfast. Valószínű néni volt a könyv szerkesztője, mert én ezt az első ötbe raknám látnivalók szempontjából. Ez a II. VH-s csatahajó most is ott lebeg a Temzén, és meg lehet nézni belülről, múzeum működik benne. Sajnos nem volt rá időnk, így csak kívülről néztük meg. Ja és ahogy szinte már futottunk a metróhoz még elrohantunk Sir Francis Drake legendás fregattja mellett is, ami restaurálva, eredeti felszereléssel áll az egyik dokkban a belvároshoz közel. Szintén megnézendő, ottjártunkkor ha időnk lett volna akkor se nézhetjük meg, mert épp valamit piszmogtak rajta, le volt zárva. Most igazából ez a beszámoló kicsit utiélmények felsorolására sikeredett, köszönhetően Nórinak, most nem nekem kellett bepötyögnöm a rengeteget. Ami a szavazást illeti, úgy láttam 7en is arra szavaztatok, hogyha írok, akkor kommenteltek, no tessék szeretném is látni.