Dánia

Végre sikerült rászánom magam, meg az időt, hogy írjak a dániai élményekről. Már régen adós voltam ezzel a beszámolóval. Nos az egész utazás március elején kezdett körvonalózni, amikor eldöntöttük, kihasználjuk a 3 napos egybe munkaszünetet március közepén, és elmegyünk meglátogatni a Petit és Andit. Mégiscsak saját szemünkkel akartuk látni azta tejjel-mézel folyó kánaánt... Szedlák - bár borzasztó lusta tud lenni - vállalta a szervezés nagy részét. Írom mindezt azért, mert úgyse olvassa a blogot, inkább izlandi blogokat olvasgat. :) Visszatérve az utazásra már korán elhatároztuk, hogy mindenképp autót bérlünk, mert nem tudjuk máshogy kivitelezni az utat. A reptér (Billund) 100 km-re van Bjerringbrotol, ami szintén sok átszállással lett volna csak áthidalható. Ráadásul szombaton nem megy gép Dublinból Billundra, így Lübeck repterére érkeztünk. A kocsit Bjerringbrohoz közel, Randersbe foglaltuk, és aznap reggel Peti és Andi vették fel, majd elindultak felszedni minket Németorságba. Nos ez most kissé lehet túlszervezettnek tűnhet, de minden elég jól klappolt összességében. Mi egy Peugeot 307-est foglaltunk neten, aztán egy kategóriával nagyobb verdát adtak, mert a kis autókat már elvitték. A kocsi végül egy Toyota Avensis Kombi lett belőle, amibe addig 50 km-t raktak. Nos nekem már a vezetés miatt is nagy élmény volt a kirándulás, mert már igen régen vezettem, ráadásul német autópályán még soha előtte. (dánon sem) A kirándulás eleje tehát masszív autózással telt, meg dumálással. Így szerintem gyorsan lement a kb. 400 km. Főleg ilyen utakon....

Olyan 14 óra tájban szállt le a gépünk a kicsi Lübecki reptérre (talán még a debreceni is nagyobb). Ott nagyon jó volt ismerős arcokkal találkozni. Merthogy néhány perccel hamarabb értek oda Petiék. Az autókázást Bjrringbroba egy Arhus-i városnézéssel szakítottuk meg. A város nekem olyan nagyon nem adta be, de egy kifejezetten hangulatos skanzenje, és bringaboltjai miatt biztos nem felejtem el. Itt láttam először mágneses elvű elem és kábel nélküli villogót biciklire. Akkor meg is beszéltük, hogy viszünk haza, végül az ára miatt ez kimaradt. Annyiba került volna, mint amennyiért Dublinban bringát vettem. De lehetcsak rossz helyen kérdeztük meg. Más részről meg teljesen érthető. Gyönyörű bringákat lehet arrafelé kapni kb. magyar használtautó árban, amit lehet ki is fizetnek az emberek.És mondjuk használják is, mert van hol. Már ebben a nem annyira megkapó városkában is rengeteg bringaút volt. Meg valami punk találkozó lehetett, mert elég nagy csoport gyűlt a városka főterére. Sőt még jöttek is a rendőrök, nade ez egy másik történet. Itt jöttünk rá arra is, hogy Írországban a Visa kártyánk, Dániában a mastercard nem ér semmit. Meg arra is rá kellett döbbenni, hogy a benzinkutakon nincsenek sokszor emberek, és magunknak tankolunk, meg fizetünk. Ez Andiéknak (az előbb Petiéket írtam, de nem akarok diszkriminálni) már természetes volt. Nekünk meg az tűnt fel, hogy milyen kulturáltak ezek az emberek. Mindenki tiszta toleráns volt, meg nem hangos, meg nem köpködött, meg nem ordibált, meg tudott öltözködni. Pizsamást jelentem nem láttunk.

Már este volt mire megérkeztünk Bjerringbroba, a népfőiskolára. Nos a híresztelések nem igazak. Nem minden olyan jó. Csak még jobb. A szobától - szerencsés esetben- 5 méter a csocsó, billiárd, kocsma. 20 méter a tornaterem. 30 az uszoda-szauna. Ezt végül nem próbáltuk ki, amit kicsitsajnálok, itt dublinban nem sok alkalom adódik arra, amit Petiék bármikor élvezhetnek. Aztán majszoltunk valami ott hagyott ingyensütiből, megkóstoltuk az ajándékba vitt alkoholtartalmú italokat, és szolid buli után lefeküdtünk. Hoppá kihagytam a csocsót. Itt szeretnék vitatkozni egy olyan állítással, miszerint arrafelé az emberek nem tudnak csocsózni, és hajlandóak bármikor sörmeccset játszani. Peti és Szedlák először kikaptak párosban egy sráctól, aki egyedül verte meg őket négy rudat forgatva. Nem sokszor láttam még ilyet idehaza, majd szoros meccsen egy másik egyedül játszót vertek meg, így nullszaldóra mentették a szituációt.

Másnap, Vasárnap tartalmas napot terveztünk. Végül egy nagyon szép kastélymúzeumot néztünk meg, a tengert, és néhány őskori település maradványát. Plusz egy szép városkát, aminek ha megköveztek se jut eszembe a neve. De egy teljesen ép vitorláshajót lehetett volna megnézni kívülről-belülről, ha nem érkezünk zárórára... Így csak kívülről néztük meg. Aztán gyorskajáztunk a helyen, slattyogtunk a belvárosban, és irány vissza a szállás. Kb. egy 200 km-t kocsikáztunk aznap is. A reggeli most jutott eszembe. Andiék már kezdik unni, de kicsit terülj-terülj asztalkám hatás érződött. Mondjuk csak példának a 6 féle joghurtot.

Amúgy Petiék szobájában aludtunk, ami kb. akkora mint anno a bécsi szoba volt. Tényleg nagyon lakályos, és külön emeli a komfortszintet a saját zuhanyzó. No mára ennyit, mert mindjárt kidőlök.